Egy ideje már érzem, hogy megváltoztál. Nem úgy figyelsz. Azt hiszem más érdekel már. Az én szempontomból mindegy, hogy munka, család, hobbi vagy bármi más. Lényeg, hogy hiányzik valami ami korábban belőled jött és én kaptam.  Nem, nem mondom, hogy üljünk le és beszéljük meg mert úgysincs időd. Nem, nem mondom, hogy üljünk le és beszéljük meg, mert még úgy találod, hogy igazam van, és azt mondod hagyjuk az egészet. Nem, nem mondom, hogy üljünk le és beszéljük meg, mert úgyis azt írsz amit akarsz, én meg elhiszem. Csak az van, hogy mostanában mindig csak várlak, és valahogy sosem jön össze úgy, ahogy én azt elképzelem. Ha írsz is, elintézed egy sorral, vagy csak kinyitsz üldögélsz mellettem (közben valami más dolgot intézel) és nem történik semmi. Sehol a szenvedély, az érzés, hogy szükséged van rám. Én nem akarok neked kötelező lenni. Nekem nem kell, hogy igazságos legyél, eloszd magad és ideülj, mert ez is egy feladat. Belém nem kell írnod. Csak lehet, ha szeretnéd.

És ma is ittvagy és naná, hogy nem érsz rá. Persze egy szót se szólok örülök, hogy legalább ennyit... Aztán elköszönösz, szomorú leszek és újra várom, hogy mellém ülj és kinyiss és beszélj mindenről és megint legyünk, csak úgy, együtt mi ketten. 

Ja, nem is. 41 és/de még mindig az. :)

Gyalogoltam hídon, írtam és olvastam, beszélgettem a fiammal és cseteltem a lányommal. 

A leánygyermek kívánságára vettünk francia manikűrhöz való lakkokat, és tegnap délután mielőtt elindult itthonról, meg is csináltam neki. Ahhoz képest, hogy sablont nem kaptunk hozzá, egész jól sikerült. Nekem is tetszik mások kezén, úgyhogy este én is kipróbáltam. Tényleg szép és szabályos, de azóta valahányszor meglátom a kezeimet az jut eszembe, hogy: na, valaki játszott a hibajavítóval...

Amúgy meg szerelmes vagyok az új serpenyőmbe. Állítólag vasból van. Jó nehéz és imádom! Lassan a levesen kívül mindent abban főzök...

Takarításmánia. Na abban nekem még sosem volt részem.

Ennek ellenére azért van nekem ez a kis izém. Ez a fixa ideám. Egy szuper nyerő szisztéma. A takarításra. Eszerint, ha a lakást felosztanám négy részre, és minden héten csak egy részt takarítgatnék jó alaposan, a többit meg csak szokásos módon, soha többé nem kellene nagytakarításokat tartani, és mindig tiszta lenne a lakás. Csak az a baj, hogy eddig még csak a közelébe se jártam annak, hogy sikerüljön ezt a rendszert kialakítani. De azért nem adom fel! Talán majd mire nyugdíjas leszek, összejön. 

Egyébként meg nem vagyok normális (teljesen helytálló volt a mai megállapítás)! Hát mi a fenét keresek még itt, mikor kora reggel akarok indulni holnap?

Ha tizenéves leányod van, akkor vagy égnek áll minden egyes hajszálad (a tenyérbemászóan pimasz stílus miatt), vagy sírsz a röhögéstől (a folyamatos vihogás rettentően ragadós).

Csináltam padlizsánkrémet, majdnem pontosan a recept szerint. Egyetlen dolgon változtattam, nem három fokhagymagerezddel, hanem eggyel készítettem el. Aztán másnap vettem még (padlizsán hiányában) két szép nagy cukkinit és azt is beletettem. És akkor már majdnem rendesen ehető mértékben volt fokhagymás. 

Fél kettő óta szabadságon vagyok, és attól kezdve csak csupa jó dolgokat csinálok, egy egész héten keresztül! 

Juhéj