2014\01\07

Utálom ha valaki kikéri a véleményem, megállapítja, hogy az úgy nem jó, aztán mikor kiderül, hogy mégsem ő gondolta jól akkor újra megkérdezi, hogy namostakkorhogylegyen? És utálom ha azt amit mondtam, valaki fél perccel később megismétli, kinyilatkoztatásképpen. És azt is utálom ha azt mondja közben, hogy ő már az előbb is megmondta. És még utálom azt is, ha belekezdek egy számomra ismeretlen dologba közben valaki odajön és a másik végén elkezdi csinálni. 

De legjobban utálom, amikor ilyen hülyeségek miatt megsértődök. Mintha az oviban lennék. Eh...

(Azt mondom: úgy csináljátok, ahogy csak akarjátok, nekem olyan mindegy, aztán meg odanyomom a kezébe a cuccot, hogy akkor tessék, csináld te.)

nemszeretem áááá...

2013\06\13

akartam már mesélni

Nemrégiben két kellemetlen élmény is ért. Ilyenkor első indulatomban még az is eszemben van, hogy majd jól ideírom, mert micsoda piszokság ez! Aztán hazaérek, sziaanyamileszavacsora, gyorsan valamit kitalálni mert óra lesz, tánc lesz, közgyűlés lesz, fodrászhoz megyek, szülőire megyek, bevásárolni megyek, leányka elé megyek... Kicsit talán túlzásba estem - ráadásul feleslegesen - de szeretem az angolórákat, szeretek ott kopogni a hátsó sorban, szeretek ott üldögélni a fotelben és beszélgetni, míg a kisnőci rajzol. Még akkor is szeretem mindet, ha sosem tanulok meg sem angolul beszélni, se táncolni, se rajzolni. Á, nem arról van szó, hogy addig se kell a házmunkával foglalkozni. Az igazán várhat. Tőlem akár egy örökkévalóságig is. Aaaa...

De miért is ültem ide? Ja igen! Nahát volt egy olyan, mikor hazafelé menet egy pasas bámult. Nem jó bámulással, hanem illetlenül és zavaróan. Végiggondoltam, hogy milyen lenne ha egy szép ember csinálná ezt, de ugyanolyan rossz érzés fogott el. Annyira kellemetlen volt, hogy direkt lemaradtam. Erre ő is lemaradt. Aztán hátrasétáltam, erre ő is hátrasétált. De már akkor olyan közelről csinálta, hogy egyszerűen muszáj volt hátat fordítanom neki.  Nem féltem tőle, de igazán kellemetlenül éreztem magam. Szerencsére csak bámulta azt is ahogy nem szálltam fel a villamosra, és többet nem láttam. Hurrá.

Nem tudom mennyire volt jó érzés, de az a nő a pénztárnál tobzódott a megszégyenítésben. Vagy legalábbis akart. Ő állt ott egyedül mikor mögé léptem, de már akkor emelt hangon oktatta a kis szerencsétlenke pénztárost. Igen, a pénztároslány rettentően szerencsétlenke. Szép kislány lenne, csak mindig olyan az arca, mintha semmit nem értene. Lehet, hogy csöppet lassú a gondolkodása, különben nem tartana 6 percig 3 dolog kifizetése, de igazán szépen fejlődött az elmúlt hónapokban. Ha hiánya van műszak végén, azt szerintem ő fizeti. Hát meg kell gondolni alaposan mindent. És akkor jött ez a nő, ez a nagyhangú. Ásványvíz volt a kocsijában, de nem akarta feltenni a szalagra. Hogy üssön be egyet és mit nem lehet ezen érteni, ő itt és itt lakik, de feléjük 6x4 az még mindig huszonnégy és nem igaz, hogy ilyen szerencsétlennek kell lennie és üsse már be végre, és nemigaz, hogy nem érti. Miért nem lehet azt úgy ahogy ő megmondta? Közben nézett rám, meg a biztonságiemberre, meg arra aki mögöttem állt. Aztán, mivel alig lézengtek a boltban megismételte még hangosabban, hadd hallja az is aki messzebb van. A lány csak bámult rá a pénztárgép mögül, körülötte égett kuplungszag terjengett. Egy hosszú pillanatig teljes csend, aztán nagyon halkan kérdezett valamit. Erre a nő újra kiabálni kezdett, hogy atyaég, hozzanak egy másik pénztárost, mert ez nem tud számolni, és előről kezdte az egészet annak ellenére, hogy közben már a blokkot is megkapta. Még mondta volna tovább is, és úgy felidegesített, olyan mérhetetlenül bunkó volt, hogy mikor rámnézett kijött belőlem is jó hangosan egy mondat. Roppant frappánsan azt találtam neki mondani: fizessen és távozzon, mert én sietnék. Erre aztán szó nélkül visszafordult, fizetett és távozott. Még a kinn álló őrnek azért magyarázott, bizonyára felzaklatta ez a rettenetes eset.



nemszeretem mesél

2012\12\13

piszkálja a csőrömet

Egyébként szinte biztos vagyok benne (98%), hogy a kolleganőm belenyúlt a táskámba és megnézte a telefonomat. Vagyis azt biztosan megnézte, de igazából ha már úgyis ott volt lehet, hogy az egész táskát átvizsgálta. És ha egyszer csinált ilyet, megtehette már korábban is akárhányszor. Tudtam mindig, hogy kíváncsi, de azért ezt nem gondoltam róla. Rettenetesen zavar ez a dolog.

nemszeretem apró titkok

2011\10\12

nincs baj semmi, csak...

Ilyen hülyeségek. Valami nyomorult valóságsót hallottam reggel már megint. Csak hallgatni is roppant idegesítő. Kolleganőm új parfümöt használ, ami valaki másnak biztosan finom, nekem viszont elviselhetetlen illatú. (mikor szabadságon volt, tök örültem, hogy nem érzem, erre hazafelé a buszon leült mellém egy nő ugyanezzel az illattal) És az egész irodában ez a szag terjeng. És ez még semmi. Reggel bejön az egyik ember, papírgalacsin a kezében, eldobja. Mondom neki, hogy ha ezt a kukába szánta, akkor egy csöppet mellément, mert az én asztalom felé repült. Felveszi a földről, közben válaszol, hogy nem a kukába akarta. Na akkor rögtön rájöttem, hogy a kávésbögrémet célozta. Rátettem a kezem, mert még volt benne kávé, amit szerettem volna meginni, mert szeretem a bögre kávémat meginni. Csak vicceskedik tovább, hogy vegyem el onnan a kezem, és úgyis mellémegy. Mondom neki teljesen érthetően, hogy várjon egy kicsit, mindjárt megiszom és akkor majd beledobhatja. Emelem a számhoz a bögrét, erre mikor közvetlenül az arcom elé ér, belecsobban a galacsin. :/

Olyan rosszul esett!

Na csak ezt akartam elmondani nagyhirtelen.

Ui: jaés úgy tűnik megint beállt a nyakam. Eh...

Ui2: és ezek után megint eltünteti amit írtam, ahelyett, hogy élesítené. Nyaff.

Ui3: és másodszor is úgy tett, mintha elmentette volna, aztán meg sehol semmi. Grrr. 

 

nemszeretem szomorkás nyafog morog

2011\09\28

jajjne

 Még hárman álltak előttem. Utolsónak a lány aki ugyan utánam érkezett, de egyrészt ki számolta, másrészt mit lehet tenni, ügyesebb mint én. Sofőrbácsi felpattan, megkérdezi hány ülőhely van még, én kezdek rosszat sejteni. Eztán a sofőrbácsi aszongya, hogy ennyi, nem tud több embert szállítani. Ajtó becsuk, busz elhúz. Én meg álltam ott és legszívesebben a földhöz vágott bérletemen toporzékoltam volna. 

busz nemszeretem düh

2010\09\22

őszös-buszos

Demostaztán már tényleg ősz van! Reggel kell a bundabugyi, vastag zokni, és akár egy vékony kesztyűt is elviselnék a 6-8 fokban. Délután meg lehetne fürdőruciban napozni a parkokban. Természetesen a délutánokkal nincs is semmi bajom. A reggelekkel viszont nem vagyok kibékülve. Nem túl kellemes töksötétben olyan csöndesen összekészülni, hogy a többieket ne zavarjam fel. Lábujjhegyen kutatok a szekrényben, fiókban, tapintásra döntöm el, hogy mi vegyek fel. Ebből aztán néha az jön ki, hogy világosban rettenetesen érzem magam. Vagy valami képtelen összállítást fogok ki, vagy kifordítva van rajtam a ruha, esetleg az elejét húzom hátulra. Reggelenként mikor a buszmegállóba igyekszem, még világítanak az utcai lámpák. Ma eszembe jutott, hogy akkor lesz csak az igazi, amikor majd  esik az eső. Remek lesz, tudom. Azt sem szeretem, hogy büdi vagyok. Ha gyalog megyek, a fagyási sérülések elkerülése végett muszáj kicsit kapkodni a virgácsaimat. Naná, hogy izzadok. Végül már büdösen szállok fel a buszra, és jó esetben a Petőfi hídig megszáradok. Többnyire van ülőhely. Többnyire. Most délután senki nem ül mellettem, viszont időnként sikerül kifogni egy-egy nagyobb feneket, ami átlóg az én térfelemre. Ma reggel pl. két megtermett fiatalember között ültem. Mindkettőn farmer és dzseki, fülhallgató, egész rövidre nyírt haj. Úgy érezhettem volna magam, mintha két testőr ült volna mellettem. Főleg, ha nem aludtak volna mindketten olyan édesdeden, nyitott szájjal. Jó lenne kiérni a korábbi buszhoz, biztosan kevesebben vannak, de fáj hajnali 6 előtt indulni otthonról.
Persze van azért jó is... napkelte előtt rózsaszín-piros csíkot húznak a repülők az égen. 

 

busz nemszeretem nyafog

2010\02\26

lányok, lányok

Utálom a keverést. Gyakorlatilag mindenki tud mindenről, mégis úgy teszünk, mintha senki nem tudna semmiről.

De lehet, hogy az egészet csak én csinálom a fejemben. Mifasztfenét kell ezen nyünyörögni? Foglalkoznék inkább a magam dolgával! Pláne mikor még mindig fáj a bibis hátsóm... 

Nem, nincs szándékomban orvoshoz menni vele. Semmit nem lehet ezzel csinálni, csak majd szépen elmúlik (Mint pl. az a folt amit egy paintball-ozáson szereztem a combomra. Az is elmúlt. Igaz, kellett hozzá úgy fél év), ha teljesen meggyógyult. Időközben rájöttem, hogy nem volt igazam, pontosan a párnáimra estem. Ti. nem a csont fáj. Azt össze-vissza nyomkodhatom, sehol nem fáj. Viszont körülötte!

barátok nemszeretem fáj

2010\02\16

plakát

Van egy választási plakát. Három fiatal lány áll rajta. Három -számomra- naaagggyon szimpatikus lány. Azok aztán tudják mit akarnak. És meg is csinálják majd, ez látszik az arcukon. Akkor is megcsinálják, ha beledöglenek. A többiek.


 

nemszeretem

2010\02\03

álom

Pár napja azt álmodtam, hogy egy nagy henger alakú üveg vázából szemezgetek isteni ropogós cseresznyét. Talán inkább hatalmas befőttesüveg lehetett, mert a szájánál szűkebb volt. Mindig kivettem belőle egy maréknyit és így eszegettem. Talán a harmadik vagy negyedik alkalommal nyúltam be a sötétpiros kemény szemek közé... megfogtam egy maroknyit és úgy maradtam. Megdöbbenésemben mozdulni sem tudtam. A marokba hajlított ujjaimon ugyanis egy fekete szőrös láb jelent meg. Rögtön utána jött a többi, vagyis egy nagy fekete, szőrös pók. Fogalmam sincs, hogy bírtam ki, de nem mozdultam. Az futott át az agyamon, hogy nem bírom egyetlen hirtelen rántással kivenni a karom, de ha nem bántom, talán ő sem. Mert ideértem gondolatban, a pók már arrébb mászott, végig a kézfejemen, és teleszórta a bőröm a mérgező szőrével. A helye azonnal pirosodni kezdett, a sok kis szőr meg mint az üveggyapot, úgy szúrt. Eddig tartott. Most nagyon csodálom, hogy nem üvöltöttem és ugrottam ki az ágyból. Ha ébren vagyok, irtózom és félek, de  valahogy álmomban ismertem azt a pók fajtát, és tudtam, hogy irtóra fájdalmas lesz, de még mindig jobb, mintha megharapna. Hamm-hamm...

álom nemszeretem rovar

süti beállítások módosítása