Már megint úgy van, hogy a nyaralás alatt a zötszázkilencvenhatezredik mező/rét/patak/tisztás/tó/erdő/völgy/hegy is ugyanolyan hatással van rám (hát nem tudok betelni az illatokkal meg a színekkel), de persze a fényképen az csak a zötszázkilencvenhatodik zöld és/vagy kék paca. 

De azért hazahoztam megint. 

Készülődnöm kellene, mégiscsak itthagyom őket négy teljes napra. De inkább üldögélnék egy kávé mellett és a könyvem olvasnám, vagy blogolnék, vagy játszanék inkább. Megyek mindjárt, elrakom a ruhákat, kiteregetek, közben elkészül a vacsora, vasalok egy inget, összeszedem a cuccomat. Nehéz lesz eldönteni mit vigyek, naná, hogy mire odaérünk megjön. Olyankor utálom a nadrágot, de egy táborban mégis kényelmesebb lenne. Holnap reggel megcsinálom a bableves-palacsintát, meg sütök egy adag fasírtgombóckát. Azt akár napokig elennék. É.P. nem fog főzni. Tudna, de nem szeret. Még eligazítom őket, hogy viseljék magukat jól, és mindenki mosogasson el maga után, mert nem akarom a mosogatóban találni a piszkos edényeket vasárnap késő este. Kellene hajat mosni és keverni gyorsan egy krémet. Ó, naptej is kell! És legszívesebben kimosnám a hűtőt is. Meg a kölykökkel is akarok még bandázni kicsit. Szeretnék mindent tökéletes rendben itthagyni. Csak 4 nap lesz, nem tudom mit vacakolok rajta...

Fél kettő óta szabadságon vagyok, és attól kezdve csak csupa jó dolgokat csinálok, egy egész héten keresztül! 

Juhéj

 hogy tegnap ilyenkor még Monte Carlo utcáit koptattam...

Nyilván fürödni mentünk, de a három napba még belefért sok nagy séta, kávézás/sütizés, jó kajálások. Kedd este pedig, az út fénypontjaként, egy valódi stricit is láttunk az étteremben, két "lányával". A lányok kis adag kaját kaptak, ő egészet. Gondolom nem véletlen ez, teli hassal kevés munkát lehet jól végezni.  Két asztallal arrébb ültek, de hallottuk a fickó vacsora közbeni telefonálásának minden szavát. Ha akartuk, ha nem. Egyik csaj farmernadrágban volt, a másik meg egy akkorika kicsike szoknyában, hogy még az én legrövidebb szoknyám is hosszabb, ő meg vagy 20 centivel magasabb volt nálam. A nők rettenetesen tisztelettudóak voltak és a telefonálástól eltekintve teljesen hétköznapian viselkedtek. Ezen az érdekességen kívül még egy dolog megfogott a kirándulás alatt. Megnéztük a vármúzeum kiállításait, köztük a huszárokról szólót is. Na ebben volt szó egy Selmeczi László nevű emberről. Az egész élettörténetét leírták, sajnálom, hogy szinte csak szavak ragadtak meg a fejemben. Egész fiatalon komoly eredményeket ért el mindenféle lovas versenyeken, megnősült, részt vett a II. világháborúban, utána nem volt hajlandó belépni a pártba, mondván ő a hazájáért tett eddig is mindent és nem a pártért. Akkor aztán volt haddelhadd hirtelen leszerelték, bizonyára kitelepítették, igazán csudaszépen bántak vele. Ő meg a maga módján beintett, sikeres kertész lett és írt pár könyvet is. Meseszerű történet, talán ezért hatott rám annyira. Nagyon tetszett! Aztán láttam még az egyik szobában, vagy két tucatnyi kis fényképet a falon, II. világháborúban meghalt huszárokról. Némelyik rettentően fiatalon harcolt és veszett el. Érdekes volt látni az arcukat, elképzelni milyenek lehettek a fényképarc mögött. És a festmények meg régi fotók, hihetetlen porcelán- és üvegtárgyak... szerintem legközelebb is megnézzük, ha ott leszünk Sárváron. Amúgy meg, egyszerűen csak élveztük az egész együtt töltött hetet.

Visszatértem. Talán írni is fogok...

Még a strandos akció keretén belül voltunk pár helyen.

Zalaegerszeg: megint ettünk a Mangóban, de most egyáltalán nem voltunk úgy elragadtatva, mint tavaly. A kaja fincsi, de több mint egy órát vártunk rá. Körülöttünk mindenki hamarabb végzett, azok is, akik jóval utánunk jöttek. Jó, hát tudom én, hogy menüt kellett volna rendelnünk, de nem, ez akkor sem tetszett. Szerencsére a  fürdés ellensúlyozta ezt az apró kellemetlenséget. A víz pont jó volt csúszdázáshoz és van egy rakás csuszi. A gyerök mindent végigjárt idén is. A kicsike gyerekcsuszitól a csőig, mindent. Kellemes volt, de a legjobb rész akkor jött, mikor elkezdett szakadni az eső. Végre egyszer elázhattam anélkül, hogy bárki hülyének nézett volna. Szép kényelmesen összepakoltam, egy pad alá tettem a cuccunkat, aztán mindannyian beültünk a jacuzzi medencébe és lestük az esőt.

Egerszalók: ami kész van belőle, az kényelmes, de nem otthonos. Vegyesek az érzelmeim ha visszagondolok. Tök jó a sokféle medence, a gyógyvíz, nagyon tetszett a rengeteg ülő- és pihenőhely a vízben és az épületben, kényelmes nyugágyak, ha mégoly apró is, de az illatos, visszhangos, forróvizes, hidegvizes medencék, a köves aljú lábfürdők, szóval vannak itt jó dolgok. Viszont. A fürdő épületének semmi hangulata nincs, a fölé tornyosuló hatalmas félkész(se) hotel meg még rátesz egy lapáttal. És hiába a hegyek meg a természet, ha a fürdő területén egyetlen szál fa sincs. És az is inkább lehangoló, hogy megvannak a strandmedencék helyei, vagy éppen a félkész medence lekerítve, mint építési terület. Szóval félkész. Ami tutijó benne, az a víz.

Kiskunmajsa: na ki akar igazi strandra menni? Mert ez az. Olyan régifajta strand, ahova betelepítették az élményfürdőt. Hűvös fás részre terítettük a plédet, aztán mentünk felderíteni. A szokásos berendezésen (uszoda, gyógyvizes medence, élményfürdő benti és kinti, néhány csúszda, jacuzzi) túl ez a strand rendelkezik még bódésorral is, ahol mindenféle strandoláshoz tartozó dolgokat is árulnak, meg fagyit és jégkrémet, gofrit meg palacsintát, sült halat, lángost, kolbászt, virslit, sőt hot-dog, hamburger, gyros, kínaikaja biztosan - de talán még pörkölt is - volt. Meg egy tavacska, szintén fürdőzésre. Annak is egyik felében kiépített úszópálya (van olyan?) vagyis pálya úszáshoz, középen egy hatalmas felfújt izé, amire fel lehetett mászni annak aki tudott, meg egy óriási sárga banán kicsit odébb. Meg homokos part. Ja, és ráadásul van újságkölcsönzője!

Kedden mozival és bowlingozással folytattuk. Pontosabban fordítva. És ez éppen így volt jó. A gurítás alatt szerzett kellemetlen élményeket tökéletesen feloldotta WALLIe a kis robot. A kellemetlen élményeket a gyerkőcök szerezték, mert -sajnos- nem lehetett felemelni a kis kerítést ami a golyót a pályán tartja. A golyó pedig arra gurul, amerre csavarják. Márpedig az én kis gyerekeim ugyanúgy csavarják, mint az anyjuk. Persze nem árt az életre edzeni. :) A film viszont nagyon tetszett! Utána nem győztek áradozni. Hogy amikor az volt... és aztán mikor meg az... Gyakorlatilag felsorolták az összes jelenetet. :) Egyébként szerintem tényleg jó film. Mi (ún.) felnőttek is igazán élveztük.

A szerda utazással telt. Délután 3-ra értünk a hajdúszoboszlói szállásra. Kipakolás után elmentünk Debrecen-nézőbe. :) Egész pontosan '86 nyarán jártam a városban. Azóta is emlékeztem a sültfagyira, amit ott ettem. Sajnos az a cukrászda már nincs meg, ahol akkor jártam, de azért találtunk egy másikat. Így a kínzó fagylalt és kávéhiányunkat sikerült felszámolni.

A csütörtök volt nyaralásunk csúcspontja. A CSUSZODA! :) Nem sokat tudok ehhez hozzátenni. A gyerekek egész álló nap csusziztak. Mi is. :) Jól kihasználtuk az időt. Ki tudja legközelebb mikor lesz ilyen alkalom. Muszáj még elregélnem a csodálatos vattacukrot, amit a strandon vásároltunk. Nem ám olyan kehés kis nyüzüge emberfejnyi gombóc, mint errefelé. Neeem. Gyönyörű és hatalmas felhő! El tudtam volna bújni mögötte! És ha már az ételeknél tartunk, este étteremben vacsoráztunk. Degeszre tömtük az összes hasunkat. Mind a négyen. Az étlapot nézegetve fontolgattuk,hogy mi lenne elég, és mi sok. Végül 3 halászlét ettünk, egy kétszemélyes tálat és egy adag gundel-palacsintát. Megjegyzem a számlán 2 adag szerepelt. Gondolták, elég lesz nekünk annyi. A vacsora fincsi volt, a kiszolgálás viszont pfff.

Pénteken indultunk tovább Kalocsa felé. Szolnokon átszaladtunk. Eredetileg a mekit kerestük, de valahogy sikerült eltévedni. Emiatt láthattam a színházat, a főutcát és még a fél várost. :) Végül megtaláltuk amit kerestünk, és újfent örülhettem a gyerekeimnek. Vagyis annak, hogy húzták a szájukat a gyorsreggelire. :) Úgy 4-5 éves koruk óta az a rend nálunk, hogy egy hónapban egyszer megyünk gyorsétterembe. Nyaralás alatt már másodszor ettünk ilyen helyen, és nem tetszett nekik. Soknak találták. :) Nagyon remélem, hogy ez így marad  felnőttkorukig.  (Tisztában vagyok a naivságommal, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.)

Hétvégéig Kalocsa mellett töltöttük az időt. Fürödtünk a Dunában henteregtünk a homokos strandon, csepegtettünk várat, építettünk gátat, és felséges pacalt ettünk a Nyárfában. Ez utóbbit mindenkinek jószívvel ajánlom, próbálja ki! Akár a pacalt, akár a pörköltet vagy a babgulyást.

nyaralás

Egy hét nyugi, vidámság, evés-ivás. :)

Hétvégén ottalvós bulival indítottunk. Volt nagycsalád, borsóleves csipetkével és lángos, ebéd utáni alvás a sátorban 45 fokos hőségben, aztán rákfőzés, esti sütögetés helyett vihar, sátorozás a konyhában, fényképnézegetés borozással, csiga a  vasárnapi ebéd előtt, aztán persze vasárnapi ebéd, fínom kávék, két jóravaló kutya, két rosszcsont  örökmozgó gyerekecske, egyszóval: buli! :)

Tegnap (a gyerök kívánságára) megnéztük a keszthelyi modellvasút múzeumot. Mondta, hogy tetszeni fog, de magam sem gondoltam, hogy ennyire! Persze érdekes látni, ahogy a kis vonatok húzzák a vagonokat. Itt gyönyörűek, tiszták és sokfélék. Mégis, talán ennél is érdekesebb a környezet kidolgozása. Az aprócska házak, figurák. Teljesen belefeledkeztem. Végül már a gyerekek húzkodtak, hogy menjünk. :)

Ha már arra jártunk, beugrottunk Zalaegerszegre ebédelni. Finom és bőséges ebéd után fojtásnak fagyi és kávé következett végülis nyaralunk vagy miaszösz!  Aztán: irány a csúszdapark! Estig csúszkáltunk. Boldog vagyok, mert a legutóbbi alkalommal (bár az már évekkel ezelőtti) kisleányom egyetlen csúszdát sem mert kipróbálni. Most bezzeg! :) Futott fölfele, hogy mielőbb újra sorra kerüljön. A nagykisfiam meg... az összes csúszdán lejött, többször is. (Igen, tényleg büszke vagyok rá! :)  )

Azt hiszem ilyennek kell lennie egy nyaralós hétfőnek. :)

Ma bowling és mozi lesz a program, holnap pedig Hajdúszoboszlóra távozunk.