Álmomban lementem a mosott ruhákért az alagsorba. Ahogy befordultam a folyosóra a vér meghűlt bennem, mert éppen akkor lépett ki egy nagyon veszélyes külsejű férfi az én mosókonyhámból. Egy olyan mindent elintéző forma mint a filmekben. A zárt mosókonyhámból. És akkor ahogy mondani szokás, a pillanat töredéke alatt elözönlöttek a gondolatok. Célpont lettem. De miért? Mit akar ez az ember itt csinálni? Az lehet, hogy véletlenül keveredtem bele. Nem látszott, hogy ismerné az arcom, de nagy eséllyel végem van ha rákérdezek mit csinál itt? Nem, nem árulhatom el magam. Ki kellene rohanni visszafelé. De már látott, tehát inkább közömbös arccal el kell mellette sétálni, mintha... De mit csinálok, ha elmentem mellette? Majd kimegyek a másik ajtón a garázsba. Nem szabad futni, csak higgadtan. De mi lesz ha úgy történik ahogy a filmekben szokás? Majdnem sikerül meglépnem, kezdek fellélegezni amikor meghallom a lépteit a hátam mögött. És nem lesz menekvés. Brrr... 

Mindig is utáltam félni álmomban. Meg a hosszú, sokajtós modern folyosókat. 

Már csak egyetlen aprócska gondolatfoszlány választott el attól, hogy megértsem a világmindenséget és megtudjam, mi miért van. Ott volt a szemeim előtt mindennek a nyitja, a MEGOLDÁS. A zsigereimben már éreztem, szinte tudtam! És akkor arra ébredtem, hogy ki kell mennem a mosdóba. 

Még sosem síeltem. De még csak fel sem próbáltam semmiféle lábravaló sífelszerelést.