2012\12\13

csalidoboz

Megnéztem mindenhol és csak nem találok egyet sem.  

Namost az úgy van, hogy ha mérgemben jól bevásárolok dobozokból, akkor hótziher, hogy előjön az összes régi is valahonnan. Nincs más hátra, elmegyek egy csalidobozt venni,  és nagyon remélem, hogy így is működik a dolog. :)

megoldás

2011\05\05

gáz

Néhány hete jártak nálunk a gázt ellenőrizni. Az egész házat vizsgálták. Megnézték, bólogattak, elmentek. Esküszöm semmit nem mondtak, semmi papírt nem kaptunk. Ebből arra következtettünk, hogy itt minden rendben van. Hamarosan láttuk a kiírást, hogyne láttuk volna. (Mindig megnézzük mindegyiket, időnként mosolygunk egyiken-másikon, aztán meg azon amikor valaki pirossal javítja és osztályozza.) Elolvastuk, értelmeztük. Eszerint ahol gázcsőcsere lesz, gondoskodni kell a szerelő beengedéséről, mert a gáz nem játék. Teltek a napok, míg végül elérkezett a tegnap este. Hazaértem, csinálnám a múlt héten beígért tejbedarát, nincs gáz. Ja, téééllleg, hát ki volt írva, ma cserélik. Nem baj, akkor sütök. Sütő begyújt, közben rendrakás a szobában, aztán hazaért É.P., már 8 óra is elmúlt... kopogtatnak. Ki a fene lehet? És akkor benyomul a gázszerelő. Nem mondott semmi csúnyát, és mi sem mondtunk. Anélkül is olyan feszültség volt a konyhában hármunk között, hogy mérni lehetett volna. Ő szívott, mert senki nem volt nálunk otthon, mi meg bosszankodtunk, mert nem készültünk rá, hogy a forró sütőt ki kell venni (tiszta szerencse, hogy legutóbb nem lett visszacsavarozva), hogy a környékéről mindent el kell pakolni. Aztán végül oldódott a hangulat, csőcsere közben megbeszéltük a félreértést. Neki bosszantó volt, hogy vissza kellett jönnie, nekünk meg, hogy nem tudtunk róla. Nem jelentett volna gondot, hogy otthon legyen valaki aznap. Na mindegy, a nagy ijedtség elmúlt, a csövet kicserélték, ma meg hamarosan visszanyitják a gázt és újra ellenőrzik a bekötést. Én meg itthon maradhattam és alhattam egy picit tovább. :)

megoldás probléma meglepetés

2008\09\11

fenevad

A konyhában állt és kedvenc hobbijának áldozott épp.

Az éjszakai mosogatásban van valami különleges. A víz selymesebb, a tiszta edények jobban csillognak, valahogy az egész olyan fennkölt. Ezt mindig is érezte.

Itt tartott a gondolatmenetben, mikor erőteljes zümmögésre figyelt fel. A zümmögést pontosan a feje fölül hallotta. Mekkora randa nagy légy lehet az. (Ezt az egészet csak a fejében mondta ki, mert ritkán beszélt magával hangosan.)

Fájdalmas tekintettel hagyta félbe a tevékenységet és felnézett. Úgy is maradt. Megbabonázva meredt a hatalmas lódarázsra. De csak egyetlen pillanatig. Aztán az életösztön erősebbnek bizonyult. Ész nélkül rohant ki a konyhából. Mentette a bőrét. Fegyelmezetten kilépett a helyiségből. (Az igazsághoz tartozik hogy csak azért nem visitozott, hogy a gyerekek fel ne ébredjenek.)

Zöld, darázsmentes rét, margaréták, kék ég bárányfelhőkkel, jól viselkedő gyerek... ezek fordultak meg a fejében, hogy megnyugtassa magát. Phúúú... ez meleg helyzet volt.

A vadat mostmár ki kellene űzni a lakásból. Közelharc szóba se kerülhet, mert azt biztosan a lódarázs nyerné. Mi legyen hát? Kétségbeesetten pörgette a fogaskerekeket. Megint csak ösztönösen tudott cselekedni. Hirtelen ötlettől vezérelve lekapcsolta a villanyt. A zümmögés azon nyomban elhallgatott, mintha csak ollóval vágták volna. Egy másodperc és valami koppant. Lelki szemei előtt már látta a darázs tetemét, mely mint kavics hull alá a hűvös konyhakőre, az ablakkal való rettenetes ütközés után... Ekkor felkapcsolta a világítást és sajnálattal vette tudomásul, hogy a gaz fenevad nem méltóztatott az öngyilokba menekülni. Ellenkezőleg! Diadalmasan sétálgatott fejjel lefelé az ablaküvegen. Ahh... kemény! Mi legyen?

Közben újra kezdődött a zümmögés és repdesés. A darázsnál csak gondolatai cikáztak gyorsabban. Idő. Időt kell nyerni. Hát újra leoltotta. Csend. Közben már körvonalazódott a terv. Egy jó terv. Villany fel. Zümmögés. Darázs a plafon alatt kőröz. Éljen! Gyorsan lepakolta a virágokat a könyöklőről és kinyitotta az ablakot. A következő pillanatban már újra lesben állt a kapcsolónál. Bámulattal nyugtázta, hogy még sosem volt ennyire gyors. De nem ért rá magát fényezni. A darázs! Meg kell tőle szabadulni, kerül amibe kerül! Nagyon merésznek érezte magát mikor újra le merte kapcsolni a villanyt. Most semmi neszezést nem hallott. Fogalma sem volt, merre lehet az állat. Ismét kis kapcsolgatás következett. Fel, a darázs a szekrény tetején. Le, teljes csönd. Fel.... és most! Most az az állat a nyitott konyhaablak külső oldalán ácsingózik, mintha jobb dolga nem is volna. A pillanat törtrésze alatt felismerte a lehetőséget. Izmai megfeszültek. Hatalmas ugrással ott termett, és erejének utolsó morzsáit összeszedve, az ablakot egyszerűen be-, a lódarazsat ezzel együtt ki- csukta. Kimerülten törölgette homlokát, a győztes mosoly már ott bújkált szája szegletében.

Szabadság! Mosogatás! Az élet gyönyörű!  Hát nem? :)

 

megoldás probléma kaland rovar ylla mesél

süti beállítások módosítása