A szerdai horoszkópom rendszerint a következő vasárnap érkezik meg. Ez borzasztó érzés! Olyan elveszett vagyok. Mit csináljak szerdánként a horoszkópom nélkül??? :)
A mellékelt ábrán az én telefonom látható, annak (telefonnak mije van? képernyője? ja, kijelző!) kijelzőjén pedig egy kép, amit még délelőtt csináltam. A képen az én tenyerem látható (ó, és persze mögötte a korábban említett, foltozott radiátor), benne pedig az a faldarab, ami ma kiesett a fénymásoló melletti falból. Az úgy volt, hogy a belső szoba egyik fölső ficakjában sok cső szalad kifelé a falból. Ahol ezek kijönnek, oda ügyes kezek A.D. 1328-ban -vagy talán még az özönvíz előtt- készítettek egy helyes kis dobozt takarásnak, fából. Bő két éve valami kedves ember az egyik emeleti irodából volt olyan szíves és leáztatta a mi kis második otthonunkat, a csövek mentén. A doboz egyik része ennek következtében, a csöveket tartó vakolattal együtt a padozatra távozott. Másik részét további balesetek megelőzése végett leszedték a lakatosműhely mindentudó ezermesterei. A rendezetlen falrész pedig úgy maradt, talán, hogy laikusok is szemügyre vehessék, miből épül fel egy ház. Vagy nem tudom miért. Azóta időnként potyogtat. Néha hetekig nem történik semmi. Aztán egyszercsak... Ha azt halljuk, mintha egérkék neszeznének surrogó kis lábacskáikkal, akkor épp homokszerű kötőanyag távozik a falból. Ha olyan, mintha esőcseppek koppannának ritkásan az ablakon, akkor apró kis gyöngykavics nagyságúak esnek lefele. És van mikor egyetlen, jókora kopp hallatszik. Ennek egy példánya van a kezemben. Eddig megúsztuk, most sem másolt senki, mikor kiugrott a falból. Remélem ez továbbra is így lesz, mert a javításra nem igen számíthatunk.
Egy kedves fiú valami olyasmit mondott nekem, hogy az a blogoló aki nem blogol, az éppen boldog. :) Hétvégén én sem írtam. Vasárnap késő este jutottam nethez. De úgy látszik van igazság abban a mondatban. Boldog voltam hétvégén. Szombaton egy kényelmes reggeli után É.P. elhúzta a csíkot Nm-hez. Anyukám csatlakozott hozzánk és a kölykökkel meg vele nekiindultunk vásárolni. Halat szerettünk volna a vasárnapi ebédhez, meg a kisnőcinek fehér blúzt. Ezeken kívül mindent kaptunk ami csak kellett. Jól kifáradtunk és délután négy óra múlt mire végre hazaértünk. Elcsigázottan rogytam az ágyra, de sokat nem pihentem, mert ugye még az erkélyen állt a szárító az előző hét termésével. Elindítottam mosómasát is egy adag piros gönccel, aztán már este is lett. Kolbászt sütöttem, s vacsorára megint együtt voltunk. Együtt. :) Este kicsit társasági éltem is. Kedvec Barátnémmal tartottunk kipakolós estet. Remekül sikerült! :) Jócskán kiöntötte nekem a kis szívét, s én nagyon is átéreztem a munkahelyi gondjait. Nálunk sem éppen rózsás a helyzet. Csak remélni merem, a legjobbat. A legjobb pedig az volna, ha békén hagynának bennünket. Hazaérve még beszélgettünk picit É.P.-vel, aztán szó szerint álomba zuhantunk. Reggel sajnos nekem muszáj volt halat szereznem, ezért 7-kor kilopóztam az ágyikómból (bár nem akart engedni) és anyukámmal újra vadászni indultunk. Szerencsére sikerrel jártunk (bár én megmondtam, hogy ha más nem lesz, hát főzök halászlét csirkéből), és a halas embernek ráadásul tetszett a kék hajam. Ezt onnan tudom, hogy hangosan meg is jegyezte. :) É.P. délelőtt anyukámmal és a kölyökkel hazafuvarozta apukámat a szanatóriumból. Végre. Már hihetetlenül unta magát, mi meg nagyon vártuk haza. A főzés és ebéd után egy óra paradicsom következett. Végre csak úgy nyugisan, jól éreztük magunkat. A kávé issteni lett, és volt sütemény is. Igaz, nem házi, de csokis. Belefért még egy rövid anyósapós látogatás, már megint rend van itthon és még a mai napra is előkészültem. VASALTAM! Még most is szédülök tőle. :) Az egyetlen aki nem fért bele, az Kundika. Pénteken beszéltünk telefonon, akkor még őt is beterveztem szombatra. Sajnos nem jött össze.
Most meg épp emberek ugrálnak le egy tetőről. Valami rendkívülien hihetetlenül izgalmas film kezdődik éppen valami horroros. MarkyMark lesz a főszereplő, ahogy elnézem. Épp azt mondja, hogy a jó tudósnak mélységesen tisztelni kell a természetet. Hű, ő az állat jó tanárbácsi. :) Nem tudom még mi lesz, de néhány napja láttuk a Max Payne-t. Nekem az nem tetszett igazán. Na most a filmben megszakadt a kapcsolat. Mindenkivel. Naaaaggyon félelmetes. Most meg egy embert megesznek az oroszlánok. Ja, mert időnként mindenki megáll, aztán megöngyilkolja magát. Már áram sincs. Kezdenek csoportba verődni a túlélők. Ajjajj, szegény Leguziamo a vesztes csapatba került. Soha nem szabad visszamenni, leszakadni, elválni. Hacsak nem a rendező mondja. És akkor mostanra úgy néz ki, összejöttek a reménybeli túlélők. Egy kereszteződés, ahol minden útról menekülők találkoztak. Gócpont. Na most kiderült, hogy a növények írtják az embereket. És jön a szél. Szerintem az hozza a virágpor nagyságú fertőző izéket. Valami méreg az. Sajnos úgy néz ki, hogy a kétmaroknyiból már csak maroknyi marad. Marky Mark mint egy számítógép. Jaja, a növények allergiásak az emberekre. És a szél az viszi. Aszongya MarkyMark: a szél. Kerüljétek a szelet. Na akkor most már úgy néz ki, a szél a mégiscsak a barátunk, mert felhigítja a levegőben a mérget. Na megvolt az első poén a filmben. Jé, minden műanyaggá vált. Ja, ez egy modellház. :) Már a tévé is bemondja. MarkyMark hármasban maradt a nőjével és a barátja kislányával. Tessék, most egy őrült nő ad nekik szállást. Jesszusom. majdnem leugrottam a székről ijedtemben. Két méterről nézem, és ezek a piszokok beleraktak egy tipikus beszaratós jelenetet. Én meg tipikus beszarós mozinéző vagyok. Komolyan, a szívem majd kiugrott a helyéről és persze visítottam is egy nagyot. É.P. röhögött előbb. Aztán én is. De ez félelmetes. Nem is bírom nézni az ilyen filmeket teljes odaadással. Csak így, hogy közben írogatok... Már a pincébe szorultak vissza. És most, most, most egyik pillanatról a másikra abbamaradt az egész betgség. És persze MarkyMark nője terhes. És a végén ugyanaz elkezdődik Párizsban. Frász jön rám... :)