2014\05\22

Ráadásul mindig megírta már valaki, sokkal jobban...

blog

2013\04\03

napló

Valahányszor elhatároztam, hogy énakkor naplót írok (és vagy tucatszor elhatároztam)...

Nemnem, ez nem is igaz.  Az első és utolsó alkalommal nem is úgy kezdtem. Elsőre egyáltalán nem is akartam semmit. Csak úgy magától elkezdődött, mert kaptam egy nagyon picike, nagyon aranyos füzetkét tele üres lapokkal. Ebből lett a titokfüzetem. Naná, hogy fijúkról szólt. Többnyire piros filctollal írtam és az összes üres helyet kitöltöttem szívekkel. Aztán egyszercsak már nem volt titok. Amikor öcsém szó szerint idézett belőle, úgy döntöttem, hogy soha többé nem írok le semmit. Hát ilyen szomorú véget ért  először a történet. Meg amúgy is betelt a picike füzetke.  Legutóbb - rendkívül különleges módon - bánatomban kezdtem titokfüzetbe. Pillanatok alatt kiderült persze, hogy az igazi problémákat nem tudom naplózni. Hát csak a hülyeségeim maradtak. Ezt persze előre tudhattam volna, ha visszagondolok az összes többi naplónyitásomra. A közbeesőkre.  Úgyanúgy kezdtem és fejeztem be mind. Első nagy felindulásomban pár sor kezdetnek arról, ami miatt már megint eszembe jutott, aztán kis világom pillanatnyi állása (sosem tervek, ábrándok, mindig csak ami éppen volt), gólok, öngólok, szomorkodás vidámkodás és egy rakás roppant fontos információ. Pölöhogy épp pirosra vannak lakkozva a körmeim, hogy imádom az új nyuszis zoknimat, meg ilyenek. Második bejegyzés: ma nem történt semmi. Harmadik: ma sem. Negyedik: ma nagyon szomorú/vidám vagyok. Ötödiktől nyolcadikig felírva a dátum, aztán nagy csönd, feledés és homály az egész miskulanciára. Később ezeket az elsőket kitéptem, a füzetekből, merthogy soha nem vettem emiatt külön naplókönyvet. 

Időnként véletlenül a kezembe akad egy-egy ilyen lapocska, és ha beleolvasok, mindig nevetnem kell. 

blog ylla

2013\01\17

szössz

Igen, régen frissült. 

Mostanában minden napra (valóban minden napra) van valami. Így nem tudom kiválogatni, hogy miről, és egyre kevésbé tudom, hogy mikor...

De akarom

És szeretnék új körítést is. 

Igazából elkezdtem már. Először feltöltöttem féltonna képet ide. Akinek van türelme hozzá, nekiláthat. Csak mondom; elképzelhető, hogy úgy jár mit a bélyeggyűjtős kisgyerek.  

blog szössz

2012\09\14

egy magát félig elhagyottnak érző kis blog sirámai - baráti közlés

Egy ideje már érzem, hogy megváltoztál. Nem úgy figyelsz. Azt hiszem más érdekel már. Az én szempontomból mindegy, hogy munka, család, hobbi vagy bármi más. Lényeg, hogy hiányzik valami ami korábban belőled jött és én kaptam.  Nem, nem mondom, hogy üljünk le és beszéljük meg mert úgysincs időd. Nem, nem mondom, hogy üljünk le és beszéljük meg, mert még úgy találod, hogy igazam van, és azt mondod hagyjuk az egészet. Nem, nem mondom, hogy üljünk le és beszéljük meg, mert úgyis azt írsz amit akarsz, én meg elhiszem. Csak az van, hogy mostanában mindig csak várlak, és valahogy sosem jön össze úgy, ahogy én azt elképzelem. Ha írsz is, elintézed egy sorral, vagy csak kinyitsz üldögélsz mellettem (közben valami más dolgot intézel) és nem történik semmi. Sehol a szenvedély, az érzés, hogy szükséged van rám. Én nem akarok neked kötelező lenni. Nekem nem kell, hogy igazságos legyél, eloszd magad és ideülj, mert ez is egy feladat. Belém nem kell írnod. Csak lehet, ha szeretnéd.

És ma is ittvagy és naná, hogy nem érsz rá. Persze egy szót se szólok örülök, hogy legalább ennyit... Aztán elköszönösz, szomorú leszek és újra várom, hogy mellém ülj és kinyiss és beszélj mindenről és megint legyünk, csak úgy, együtt mi ketten. 

blog szomorkás

2012\02\16

mi van velem?

 

Na igen, jó ideje már csak szösszenetekből áll a blog. Vagy nem is, inkább haldoklik. Nincs kedvem írni (még a kedvenc blogomat se nézem meg minden nap), pedig csuda helyen voltunk most is. És ma ettem rózsaborsos, kardamomos, szerecsendiós, mentás és fahéjas csokikat, és 3 pár új cipőm is van (nem beszélve a tavaly nyári fekete szépségről) Csak valahogy annyira letaglózfoglal az iskolaválasztás meg az áprilisi költözködés...   Főleg a költözködés. Másik város, másik lakás (ami egyelőre még nem otthon), másik élet. Talán.

blog szomorkás

2012\01\05

hétszázkettedik, jubileumi bejegyzés

Jaja, csak ezt még valamikor nyár dereka táján terveztem megírni. Jobb későn...  És még jobb lenne soha. Időnként eszembe jut, hogy vajon kit érdekel ez az egész? (Hát engem.) Legyen akkor ez egy gyors felsorolás. Voltak tehát tavaly jubileumok. Igen, olyanok amik nekem számítanak egy picit.

Öt éve kezdtem blogot írni. Az első bejegyzést június végén írtam, egy iszonyatos vihar után. Az egy másféle napló volt. Keserű és panaszkodós, de az is az enyém volt. Sajnos véletlenül, hirtelen felindulásból töröltem egyszer az összes elmentett bejegyzést.

Aztán 3 éve is elkezdődött valami. Ez már egy teljesen új történet. Ezt jobban szeretem, mint az előzőt. (Év végén eszembe jutott ugyan, hogy blogelhagyó lettem, de talán még nem biztos)

Aztán volt még sok egyéb családi és baráti évforduló, meg én is pont kerek évet töltöttem be, de ez mind csak olyan szokásosféle.

Sokkal érdekesebb, hogy tavaly megsütöttem a 10ezredik palacsintát. Talán ennek kellett volna a legnagyobb feneket keríteni, de csak szép csendesen álldogáltam a tűzhely előtt, pakoltam a palacsintatésztát a 3 sütőbe, feldobálva megforgattam, tányérra csúsztattam és aztán valamelyik gyerek, vagy É.P., vagy talán kedvenc fodrászom szépen megette. Pedig az volt a jubileumi tízezredik. Pedig. Vörös szalag kellett volna rá, ünnepélyes felvágás, mindenkinek egy falat belőle, zene, tánc, ilyenek. A húszezrediknél nem fogom elfelejteni. Ígérem.

blog palacsinta

2011\08\28

juteszembe

 Úgy néz ki, visszatérek. Talán vége a nyári pörgésnek. Még egy utolsó nap szabadon, aztán jönnek a dolgos hétköznapok. 

 

Megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a blogolást, de hiányzik, ha nem csinálhatom. 

blog ylla

süti beállítások módosítása