2011\09\28

jajjne

 Még hárman álltak előttem. Utolsónak a lány aki ugyan utánam érkezett, de egyrészt ki számolta, másrészt mit lehet tenni, ügyesebb mint én. Sofőrbácsi felpattan, megkérdezi hány ülőhely van még, én kezdek rosszat sejteni. Eztán a sofőrbácsi aszongya, hogy ennyi, nem tud több embert szállítani. Ajtó becsuk, busz elhúz. Én meg álltam ott és legszívesebben a földhöz vágott bérletemen toporzékoltam volna. 

busz nemszeretem düh

2011\05\18

a papíros eset - valóban roppant bosszantó (szívás)

Nemnem, nem az a bosszantó, hogy hány száz kilót pakoltunk arrébb hányszor. Hanem az az igazán bosszantó, hogy szervezetlen volt az egész, és egyszerűen robotnak néztek. Mert ha tisztességesen tájékoztatnak, vagy kiosztják feladatnak, akkor nincs gond. Tudjuk, hogy két hetünk van mindent otthagyott cuccot összeszedni, átválogatni, szemétbe, zúzdába, irattárba tenni. Megszerveztük volna. De így...  

Eh, nincs is kedvem leírni. Lényeg, hogy duplán kellett átrakni a cuccot, és amíg tartott, minden nap megszakadtunk. 

Na és, hogy miket találtunk... 

 

 

 

 

munka düh morog

2011\03\20

eh...

 

Van a hozzászólóknak egy (számomra) iszonyatosan kiborító típusa. Ez a Magabiztos, Önérzetes NŐ, aki mer kíméletlennek lenni másokkal, csak, mert ő magához is húde kemény. Tehát neki másokkal lehet, mert neki minden alapja megvan ehhez, és különbenis. Ő, TUDJA. Csak. Mert Ő mindent tud. Általában is jobban mint mások (pláne jobban annál, akiről épp szó esik), de főleg jobban, mint akik csak panaszkodnak és/vagy irigykednek, de azt nem látják, hogy ki milyen kemény magával. Evidens, hogy van véleménye és nem rejtegeti. Miért is tenné, hát véleménye csak lehet az embernek, miféle alak akinek még az sincs. Naugye. A véleményét azonban olyan formában tudja a világ elé tárni, amitől nekem viszketni kezd a tenyerem és pofozhatnékom támad. Pedig elég nehéz ezt az állapotot előidézni nálam. Eddig összesen két darab pofont osztottam ki, mindkettővel ugyanazt a személyt szerencséltettem öt évvel ezelőtt (március 17. és április 21. volt a pofonnap), mindkettőnek súlyos és fájdalmas előzménye volt, mégis egy esemény - egy pofon. Most meg szinte érzem, hogy vörösödik agresszívre olvasás közben a fejem. Legalább kettőt bemosnék. Ez persze csak egy érzés, nyilván nem tennék ilyet, mégis zavar, hogy nem bírom megmagyarázni. Talán én is csak irigy vagyok.

 

düh

süti beállítások módosítása