A heveny gyomorrontás remekül slankít. 

Na akkor megvolt a köhögős, a végtagfájós és a hányós-hasmenéses is.

Ennyi most már legyen elég. 

Hökk... vagy miaszösz...  hát jól megleptem magam. Elkezdtem írni, a második szónál viszont véletlenül megnyomtam aaaa... nemtom milyen gombo(ka)t (hg) ami azt eredményezte, hogy egyszerre láttam a két "asztalomat", csak éppen harmadakkorában, és semmit nem tudtam velük csinálni azon kívül, hogy a blog.hut húzkodtam egyikről a másikra. Zavaros, tudom... hát már visszacsináltam, de most nagyon szeretném tudni, hogy mégis mit nyomtam meg.

Persze nem is erről akartam írni, hanem a lázról. Teljesen levesz a lábamról. Nem úgy, hanem kinyúvaszt. Sírok tőle. Olyan leszek amikor felmegy a lázam, mint a terhességem idején. Sírok mert egyedül érzem magam, mert a barátnőm megkérdi hozzon-e valamit, mert aranyos kisgyerek képét látom, mert nincs kedvem enni de mégiscsak kellene, mert nem hívnak vissza, mert többször is hívnak. Nem tudom ezt irányítani. Viszont egyértelmű, hogy máris jobban vagyok, mert ma csak kora délután itattam az egereket. Holnap pedig már nem leszek egyedül. Úgy fest átpasszoltam a cuccot a leánykámnak. Remélem mindenki más megúszta...

Tököm tele a betegeskedéssel!

Nem vagyok jól. Pedig annyira akartam. Dehát ezt már tegnap megmondta a dokibácsi. Aszonta kezdődő légcsőhurut, és igaza lett. Akkor még csak kezdődött, de azóta igazán kitett magáért. Mára belázasodtam, szóval most már elmondhatom, hogy van egy valódi, kiteljesedett légcsőhurutom. És még csak kérnem sem kellett. Kaptam, csak úgy. Remek.

Hozzávetőleg 32 érintetlen, és 70-80 használt zsebkendő hever körülöttem szanaszét. Lassacskán fel kellene tápászkodni és valami rendet csinálni, de nem érzem, hogy erejem teljében volnék. A szemeim könnyeznek, az ormánykám gyönyörű vörös. Igaz, így szépen harmonizál a torkommal, amit igyekszem rendszeres köhögéssel erősíteni.

Pedig az utóbbi hetekben aaaannyira egészségesen csináltam mindent.. Nade nem baj, mert holnapra kicsattanok az egészségtől és csak kacagok az egészen. Így döntöttem. Aztán a többi meg majd kiderül.

É.P. szerint a vasalástól vagyok beteg. Igaza lehet. :)

A doktor még nem tudja pontosan, mi a bajom, valószínűleg egy kis vírust kaptam be a hétvégén. Egyelőre ágynyugalom, sokfolyadék, algopyrin, cévitamin. De! Ha esetleg csípne vizeléskor, vagy netán közbejönne egy vesegörcs, azonnal menjek vissza hozzá, vagy a kórházba. És figyeljem, nem véres-e a vizeletem. Még nem kristályosodott ki bennem, ezt pontosan, hogy fogom megoldani... ti. akkora profi vagyok, hogy úgy néz ki, minden szart letudok egy hét alatt erre a hónapra.

picsába Ugye milyen praktikus?

Csuda-jól vagyok!

Hű, de jól érzem magam!

Beteg vagyok. Nem jó, nem szeretem, nem akarom. Utálok elanyátlanodva lázaskodni, mert ilyenkor mindig sírhatnékom van. Pedig arra gondolok, hogy ha itthon maradok, biztosan lesz időm bejegyzést írni, meg új kedves blogot olvasni...

Álmomban sétáltunk valami egészen furcsa helyen. Az otthoni és az itteni környék keveredett, de szépen zöldelltek a fák, tavaszi szellőcske hozott kellemes illatokat. Nagyon jól éreztem magam, mikor a semmiből hirtelen előkerült egy hatalmas bögöly. De mint egy lódarázs, akkora. Borzasztóan csúnya, szörnyen nagy hanggal. Féltem és undorodtam tőle. Szálldosott körülöttem kicsit, és akárhogy próbáltam nagyon finoman elkergetni, nem ment. Sőt! Egy óvatlan pillanatban berepült a pulcsim ujjába. Innentől sejtettem, hogy az egész csak álom (ettől függetlenül szörnyen féltem), mert valós helyzetben már hisztérikus sikoltozásban törtem volna ki, most meg csak nagyon megijedtem és önkéntelenül odacsaptam a másik kezemmel. A csuklóm fölött sikerült megfognom. Még a textilen keresztül is éreztem ahogy az összecsukott ujjaim alatt, a tenyeremben mocorog. Annyira visszataszító volt, hogy azonnal szét is nyitottam ujjaimat, de akkor már vége volt.  Undorító nyálkás nyunya jött ki belőle. Ahogy leesett a földre felhajtottam a pulcsim ujját, az is csupa trutyi volt a belsejéből kijött tartalom miatt. Hányinger kerülgetett, de csak egy pillanatig, mert közben megnéztük a földön heverő rovartestet. Akkor aztán igazán megijedtünk, és mindjárt elkezdtem vizsgálgatni a karomat, meg nyugtatgatni magamat, hogy minden rendben, nincs semmi sérülésnyom a karomon, hát biztosan nem csípett meg. Természetesen azért majd figyelgetem, hogy nem lesz-e valahol piros és gyulladt púp a csuklómon és ha lesz is, hát majd legfeljebb elmegyek vele orvoshoz, ahol egyszerűen felvágják a folyamatosan hullámzó forró duzzanatot, s egy pillanatra még az orvos is megretten, ahogy meglátja a töménytelen izgő-mozgó sok kis gusztustalan fehér légylárvát. De kikaparják belőle mind egy szálig, aztán meg nagyon nagyon alaposan fertőtlenítik (ezt a púp megjelenésétől kezdve a varrásig tisztán láttam magam előtt) a sebet és takarosan összevarrják. Legfeljebb egy heg marad utána....

Hát nem bántam, hogy felébredtem.

Ebben a köhögőkórban több életveszélyes dolog is van. Például, alapállapotban is haláli idegesítő, hogy állandóan köhögök. Mikor esténként nem lehet hallani tőlem egymás szavát, vagy a filmet, még én is elkívánom Yllát a szélrózsa minden irányába. Ha végül sikerül megúsznom az ágyamban való megfojtást és  mégsem köhögök, az azt jelenti, hogy éjjel van és alszom. Legalábbis néhány órát. Hajnalban sajnos saját elviselhetetlen aurasértő köhögésemre ébredek és jól teszem ha azonnal valami eldugott zugba menekülök, különben komoly az esélye az álmosan is gyilkos tekintetek kereszttüzének. Persze van azért jó oldala is ennek a szutyok köhögésnek. Van egy kis nyugiidőm. Ha már ilyen korán felébredtem, megihatom a kedvenc bögrémből a tejeskávét a konyhaablak előtt ülve és a tájat bámulva. Éa írhatok néhány sort ide a naplómba.