Álmomban sétáltunk valami egészen furcsa helyen. Az otthoni és az itteni környék keveredett, de szépen zöldelltek a fák, tavaszi szellőcske hozott kellemes illatokat. Nagyon jól éreztem magam, mikor a semmiből hirtelen előkerült egy hatalmas bögöly. De mint egy lódarázs, akkora. Borzasztóan csúnya, szörnyen nagy hanggal. Féltem és undorodtam tőle. Szálldosott körülöttem kicsit, és akárhogy próbáltam nagyon finoman elkergetni, nem ment. Sőt! Egy óvatlan pillanatban berepült a pulcsim ujjába. Innentől sejtettem, hogy az egész csak álom (ettől függetlenül szörnyen féltem), mert valós helyzetben már hisztérikus sikoltozásban törtem volna ki, most meg csak nagyon megijedtem és önkéntelenül odacsaptam a másik kezemmel. A csuklóm fölött sikerült megfognom. Még a textilen keresztül is éreztem ahogy az összecsukott ujjaim alatt, a tenyeremben mocorog. Annyira visszataszító volt, hogy azonnal szét is nyitottam ujjaimat, de akkor már vége volt.  Undorító nyálkás nyunya jött ki belőle. Ahogy leesett a földre felhajtottam a pulcsim ujját, az is csupa trutyi volt a belsejéből kijött tartalom miatt. Hányinger kerülgetett, de csak egy pillanatig, mert közben megnéztük a földön heverő rovartestet. Akkor aztán igazán megijedtünk, és mindjárt elkezdtem vizsgálgatni a karomat, meg nyugtatgatni magamat, hogy minden rendben, nincs semmi sérülésnyom a karomon, hát biztosan nem csípett meg. Természetesen azért majd figyelgetem, hogy nem lesz-e valahol piros és gyulladt púp a csuklómon és ha lesz is, hát majd legfeljebb elmegyek vele orvoshoz, ahol egyszerűen felvágják a folyamatosan hullámzó forró duzzanatot, s egy pillanatra még az orvos is megretten, ahogy meglátja a töménytelen izgő-mozgó sok kis gusztustalan fehér légylárvát. De kikaparják belőle mind egy szálig, aztán meg nagyon nagyon alaposan fertőtlenítik (ezt a púp megjelenésétől kezdve a varrásig tisztán láttam magam előtt) a sebet és takarosan összevarrják. Legfeljebb egy heg marad utána....

Hát nem bántam, hogy felébredtem.