A mellékelt ábrán az én telefonom látható, annak (telefonnak mije van? képernyője? ja, kijelző!) kijelzőjén pedig egy kép, amit még délelőtt csináltam. A képen az én tenyerem látható (ó, és persze mögötte a korábban említett, foltozott radiátor), benne pedig az a faldarab, ami ma kiesett a fénymásoló melletti falból. Az úgy volt, hogy a belső szoba egyik fölső ficakjában sok cső szalad kifelé a falból. Ahol ezek kijönnek, oda ügyes kezek A.D. 1328-ban -vagy talán még az özönvíz előtt- készítettek egy helyes kis dobozt takarásnak, fából. Bő két éve valami kedves ember az egyik emeleti irodából volt olyan szíves és leáztatta a mi kis második otthonunkat, a csövek mentén. A doboz egyik része ennek következtében, a csöveket tartó vakolattal együtt a padozatra távozott. Másik részét további balesetek megelőzése végett leszedték a lakatosműhely mindentudó ezermesterei. A rendezetlen falrész pedig úgy maradt, talán, hogy laikusok is szemügyre vehessék, miből épül fel egy ház. Vagy nem tudom miért. Azóta időnként potyogtat. Néha hetekig nem történik semmi. Aztán egyszercsak... Ha azt halljuk, mintha egérkék neszeznének surrogó kis lábacskáikkal, akkor épp homokszerű kötőanyag távozik a falból. Ha olyan, mintha esőcseppek koppannának ritkásan az ablakon, akkor apró kis gyöngykavics nagyságúak esnek lefele. És van mikor egyetlen, jókora kopp hallatszik. Ennek egy példánya van a kezemben. Eddig megúsztuk, most sem másolt senki, mikor kiugrott a falból. Remélem ez továbbra is így lesz, mert a javításra nem igen számíthatunk.