Néhány hete jártak nálunk a gázt ellenőrizni. Az egész házat vizsgálták. Megnézték, bólogattak, elmentek. Esküszöm semmit nem mondtak, semmi papírt nem kaptunk. Ebből arra következtettünk, hogy itt minden rendben van. Hamarosan láttuk a kiírást, hogyne láttuk volna. (Mindig megnézzük mindegyiket, időnként mosolygunk egyiken-másikon, aztán meg azon amikor valaki pirossal javítja és osztályozza.) Elolvastuk, értelmeztük. Eszerint ahol gázcsőcsere lesz, gondoskodni kell a szerelő beengedéséről, mert a gáz nem játék. Teltek a napok, míg végül elérkezett a tegnap este. Hazaértem, csinálnám a múlt héten beígért tejbedarát, nincs gáz. Ja, téééllleg, hát ki volt írva, ma cserélik. Nem baj, akkor sütök. Sütő begyújt, közben rendrakás a szobában, aztán hazaért É.P., már 8 óra is elmúlt... kopogtatnak. Ki a fene lehet? És akkor benyomul a gázszerelő. Nem mondott semmi csúnyát, és mi sem mondtunk. Anélkül is olyan feszültség volt a konyhában hármunk között, hogy mérni lehetett volna. Ő szívott, mert senki nem volt nálunk otthon, mi meg bosszankodtunk, mert nem készültünk rá, hogy a forró sütőt ki kell venni (tiszta szerencse, hogy legutóbb nem lett visszacsavarozva), hogy a környékéről mindent el kell pakolni. Aztán végül oldódott a hangulat, csőcsere közben megbeszéltük a félreértést. Neki bosszantó volt, hogy vissza kellett jönnie, nekünk meg, hogy nem tudtunk róla. Nem jelentett volna gondot, hogy otthon legyen valaki aznap. Na mindegy, a nagy ijedtség elmúlt, a csövet kicserélték, ma meg hamarosan visszanyitják a gázt és újra ellenőrzik a bekötést. Én meg itthon maradhattam és alhattam egy picit tovább. :)