Nemrégiben két kellemetlen élmény is ért. Ilyenkor első indulatomban még az is eszemben van, hogy majd jól ideírom, mert micsoda piszokság ez! Aztán hazaérek, sziaanyamileszavacsora, gyorsan valamit kitalálni mert óra lesz, tánc lesz, közgyűlés lesz, fodrászhoz megyek, szülőire megyek, bevásárolni megyek, leányka elé megyek... Kicsit talán túlzásba estem - ráadásul feleslegesen - de szeretem az angolórákat, szeretek ott kopogni a hátsó sorban, szeretek ott üldögélni a fotelben és beszélgetni, míg a kisnőci rajzol. Még akkor is szeretem mindet, ha sosem tanulok meg sem angolul beszélni, se táncolni, se rajzolni. Á, nem arról van szó, hogy addig se kell a házmunkával foglalkozni. Az igazán várhat. Tőlem akár egy örökkévalóságig is. Aaaa...

De miért is ültem ide? Ja igen! Nahát volt egy olyan, mikor hazafelé menet egy pasas bámult. Nem jó bámulással, hanem illetlenül és zavaróan. Végiggondoltam, hogy milyen lenne ha egy szép ember csinálná ezt, de ugyanolyan rossz érzés fogott el. Annyira kellemetlen volt, hogy direkt lemaradtam. Erre ő is lemaradt. Aztán hátrasétáltam, erre ő is hátrasétált. De már akkor olyan közelről csinálta, hogy egyszerűen muszáj volt hátat fordítanom neki.  Nem féltem tőle, de igazán kellemetlenül éreztem magam. Szerencsére csak bámulta azt is ahogy nem szálltam fel a villamosra, és többet nem láttam. Hurrá.

Nem tudom mennyire volt jó érzés, de az a nő a pénztárnál tobzódott a megszégyenítésben. Vagy legalábbis akart. Ő állt ott egyedül mikor mögé léptem, de már akkor emelt hangon oktatta a kis szerencsétlenke pénztárost. Igen, a pénztároslány rettentően szerencsétlenke. Szép kislány lenne, csak mindig olyan az arca, mintha semmit nem értene. Lehet, hogy csöppet lassú a gondolkodása, különben nem tartana 6 percig 3 dolog kifizetése, de igazán szépen fejlődött az elmúlt hónapokban. Ha hiánya van műszak végén, azt szerintem ő fizeti. Hát meg kell gondolni alaposan mindent. És akkor jött ez a nő, ez a nagyhangú. Ásványvíz volt a kocsijában, de nem akarta feltenni a szalagra. Hogy üssön be egyet és mit nem lehet ezen érteni, ő itt és itt lakik, de feléjük 6x4 az még mindig huszonnégy és nem igaz, hogy ilyen szerencsétlennek kell lennie és üsse már be végre, és nemigaz, hogy nem érti. Miért nem lehet azt úgy ahogy ő megmondta? Közben nézett rám, meg a biztonságiemberre, meg arra aki mögöttem állt. Aztán, mivel alig lézengtek a boltban megismételte még hangosabban, hadd hallja az is aki messzebb van. A lány csak bámult rá a pénztárgép mögül, körülötte égett kuplungszag terjengett. Egy hosszú pillanatig teljes csend, aztán nagyon halkan kérdezett valamit. Erre a nő újra kiabálni kezdett, hogy atyaég, hozzanak egy másik pénztárost, mert ez nem tud számolni, és előről kezdte az egészet annak ellenére, hogy közben már a blokkot is megkapta. Még mondta volna tovább is, és úgy felidegesített, olyan mérhetetlenül bunkó volt, hogy mikor rámnézett kijött belőlem is jó hangosan egy mondat. Roppant frappánsan azt találtam neki mondani: fizessen és távozzon, mert én sietnék. Erre aztán szó nélkül visszafordult, fizetett és távozott. Még a kinn álló őrnek azért magyarázott, bizonyára felzaklatta ez a rettenetes eset.