néha, hogy az emberlánya egy tüzes éjszaka után (vagy mert két hete nem mosott és elfogytak a ruhák a szekrényből) megmámorosodva nem gondolkozik a reggeli rohanásban, és felveszi a szügyig dekoltáltat ami utoljára három kilóval korábban volt éppen passzolós.

A ház sarkánál már pontosan tudtam, hogy mosnom kellett volna. Na nem baj, délután kárpótolva lettem az egész napos kényelmetlen viselet miatt. Hazafelé a metrón egy  ifjú hölgy, miután kétszer jól végigmért, nagyon kedvesen (ellentmondást nem tűrő mozdulattal) helyet szorított maga mellett. Muszáj volt leülnöm.

Valószínűleg azt hitte kismama vagyok.