Csodálatos reggel ésvalamint álomszerű délelőtt után derűsen folytunk bele a szelíd délutánba, amikoris egy félméteres kétoldalas műf... azt találtunk a cég egyik ablakában (talán ajándék, talán a jövőre vonatkozó ígéret, ki tudhassa. Mindenesetre mélyen sajnáltam, hogy nem láthattam a kolleganőm arcát mikor rájött, hogy mi az a "bagett"amivel napok óta szemezett cigizés közben). Akkor még nem sejtettem, hogy a nap fénypontja azonban mégiscsak ezután következik.  

A nap fénypontja egészen pontosan az elmentem a boltba egy kiló lisztért, vettem tojást, tejet, zsemlét, májast, csirkecombot, sajtot majd otthon eszméltem, hogy nem vettem lisztet (és akkor elmentem a boltba egy kiló lisztért) és a kimostam a szőnyeget mosószer nélkül és közben összetörtem egy tányért mert a mosogatógép mellé tettem közé esett. Az úgy volt, hogy ígértem a kislányoknak amerikai palacsintát. A előző lisztes közjáték miatt sietni kellett, mert mégis úgy szerencsés, ha a palacsintázásra meghívott személynek (aki a leányka legjobb barátnője) még hazaindulása előtt van lehetősége palacsintaevésre. Vagyis elő a turmixgéppel, bele a cuccot és hadd szóljon. Rendes nagy adag de így fél perc alatt elkészül. Gondoltam én. Egyetlen apró részlet maradt ki a remek kis tervből meg a turmixgépből. A tömítés. Persze mit sem sejtve indítottam, aztán két másodperc múlva volt nagy visítozás, kapkodás. A tészta csak csorgott és folyt ki mindenhol akkor is ha én nem akartam (pedig nagyon nem akartam), a fél konyha tele volt jó kis amcsipalcsitésztával. Azóta is a végeláthatatlan törölgetéssel álmodom néha. A gépet még nem mertem újra használni.