Fél kettő óta szabadságon vagyok, és attól kezdve csak csupa jó dolgokat csinálok, egy egész héten keresztül! 

Juhéj

Négy blogot olvastam rendszeresen mióta átköltöztem erre az oldalra. Azóta egy megszűnt, egy hibernálódott :(, egy amúgy is ritkán frissült, a negyedik meg éppen ma titkosodott. Szomorú vagyok. 

Persze ettől még marad ugyanaz a rend. Bekapcsolom, végignézem a postafiókokat, aztán a blogokat. Csak éppen hamarabb érek a végére. 

Még sosem esett a fejemre egyetlen randa, nagy műanyag lámapbúra sem. 

Ugyan ma majdnem, de aztán mégsem. Ez pontosan a harmadik meglepetés volt a reggel során (első, hogy nem nyírták le végig a sövényt, így a legvégén még lepacsizhattam a levelekkel, második, hogy a levelek legvégén egy hajléktalan bácsi állt aki egész beolvadt a környezetbe, tiszta véletlen, hogy vele nem pacsiztam, meg az is, hogy csak álldogált és nem pisilt). Talán emiatt volt ma olyan nyugtalan napom (picit ugyan megcsúsztam az érzéssel, mert főleg az incidens után gyötört rossz előérzet).

Asszem az őrangyalomon múlt a dolog, meg kb. fél másodpercen. Az asztal sarkánál jártam. Épp bekanyarodtam a székemhez, amikor nagy robajjal leszakadt az ég. Azaz a lámpaburkolat. Ezerötszázhat éves már, vagy talán annyi mint én. Eddig bírta. Középen hosszában megrepedt, így csúszhatott ki egy pillanat alatt a fémkampók szorításából. Ha ott ülök a helyemen, pont a fejemre esik, és most egy pofás kis agyrázkódás boldog tulajdonosa lehetnék. Vagy valami ilyesmi. És nem írhatnám le, hogy még sosem esett a fejemre egyetlen randa, nagy...

Május óta minden alkalommal ugyanaz van. Elmegy a foglalkozásra. A bejáratnál leveszi a cipőit. Mezítláb lecsattog az öltözőbe, átöltözik, csinálja bőszen a gyakorlatokat, lógó nyelvvel tér vissza, aztán cicamosdás után visszahúzkodja magára a ruháit, majd elkezdi keresgélni, hogy hova a fenébe rakhatta a cipőt...

Hiába nagyobb a lakás, könnyebb takarítani. Lassan ott tartunk, hogy nem emlékeszem rá mikor volt utoljára kupleráj (dede, emlékszem, egész pontosan tegnap meg tegnapelőtt este volt, de csak a konyhában, az meg ugye nem számít, és amúgy is felszámoltam már), és elkezdtem a rendcsinálást az eldugott helyeken is, ahova még a költözéskor csak benyomkodtam a cuccokat. Jövőhéten pedig nekiállok szép színesre festeni az üvegtéglákat. Egész jó ez a lakás. Rájöttem, hogy a hálót sem utálom, csak az ágyat meg a sötétítőt. Legjobban az erkélyt szeretem, meg a nappalit. Persze minden sokkal jobb így, hogy itt vannak a gyerekek is. Esténként kint vacsorázunk, a fiúk dörmögősen beszélgetnek, a lányok vihognak, később meg gyertyafénynél társasozunk a leánykával. 

Jó három hónapja lakunk itt, de ezalatt többször mentünk valahova/akárhova, mint otthon egy év alatt. Próbáltam rájönni mi más itt, pl. mitől van kedve ÉP-nek itt sétálni(!), de csak arra tudok gondolni, hogy ezt a várost másképp használják az emberek. Talán azért mert rengetegen vannak. Mindenesetre egyelőre egész jó itt. Csak a szüleim meg a régi barátok hiányoznak néha. Tökjó volt hazamenni a ballagásra, évzáróra, rég látott arcokkal összemosolyogni kicsit, beszélgetni. Jó lett volna még sokkal többet mosolyogni és beszélgetni...

Bánatomra beatkásodtunk. És ha úgy van ahogy olvastam, akkor máris keresztet vethetek az én drága pistikémre. Pedig úgy figyelek rá. Egyszer találtam egy kis kukackát a levelek között. Már kirágott egy virágalakú lyukat. Azon nyomban eltávolítottam. Lehet, hogy nem kellett volna leszedni, talán megvédte volna az atkáktól a pistikét. Pedig locsolom ám rendesen. Az összeset.

Majd meglátjuk mi lesz. Azt sem tudom, kibírják-e míg nyaralunk... Lehet, hogy mire hazaérünk atkástul, virágostul kinyuvadnak. Egy picit azért aggaszt ez a dolog. 

A meleg miatt a nappaliban alszunk. Nem, nem az asztalon. :) Jobban elférünk a padlón. Legjobb az erkélyen lenne most, de este végre lekentem az asztalt. Szigorúan telítésig. Az eleje igen kényelmesen ment, egyszerűen befeküdtem alá. A hátam kellemesen melegítette a kő, a többi részt meg a lengedező szellőcske hűsítette. Asztalkenés előtt kint vacsoráztunk, utána meg ittunk egy pohár sört a nagyonközeli sörözőben. Remek kis este volt na.