Múlt hétvégén elővettük, kiválogattuk, leporoltuk, meggyújtottuk, mégsincs karácsonyi hangulatom. Ezért aztán múlt hétvége óta minden este csillagszórózok egyet. Imádom a csillagszóró illatot, emlékeztet a karácsonyra. Egyelőre - sajnos - még nem hat.

Megnéztük a Z világháború-t. (De minek?)

Ezzel a mondattal kezdtem az épp aktuális fanyalgásom valamikor... hátúgy... húderégen. Nem fejeztem be aztán, mert közben elbizonytalanodtam, hátha velem van gond. Sajnálom, de nekem, valahogy nem jött be se a Z (nem bírom magam túltenni azon, hogy egy "katonafeleség", hogy hívhatta fel a zembert a nagyonfontosveszélyes küldetés kellős közepén), se az új Superman. A Másnaposok harmadik része közben alig vártam, hogy vége legyen, és még a Gravity-t sem tudtam csak úgy elhinni (bár a moziban kinevettek, mert én voltam az egyetlen aki - jó hangosan - felsikoltott mikor a szegény betört arcú űrhajósnő a semmiből előbukkant). Meg is voltam ijedve, hogy akkor már többé talán nem is lesz olyan, hogy teljesen elvarázsol egy film, belemerülök, és két percnek érzek két órát, álmaimban újra. Aztán megnyugtatott Mary és Max, Gru meg a Fejvadászok. 

Szerintem ezek vicces elírásaim voltak:

gyermekebészet – gyermeksebészet

Északdugántúl – Északdunántúl

anyai rétből – anyai vérből

Örökrájadék - Örökjáradék

gyógynyergyár – gyógyszergyár

Bála - Béla

Hogy én mennyi csodálatosan gyönyörűséges koncerten lehettem ott eddig! De jó nekem! 

Vasárnap megpróbáltam a konyhaművészetben kiteljesedni.

Közvetlenül kiteljesedésem (szenes hagymakockák) után, először új tapasztalatot tettem a súrolás terén (a szenes hagymakockák kizárólag a teflonbevonattal együtt hajlandóak eltűnni), másodszor a kis teflonserpenyőmet a kukába. Később újra megpróbáltam (feketére sült tészta). Az egyik kislábasom még ázik, remélem eltávolítható az aljáról minden fekete rész (úgy tűnik be kell szereznem egy olyan fényes súrológombócot, mert a szivacs nem használ)! Az előzmények ismeretében szerintem senkinek nem okozott meglepetést  mikor bejelentettem, hogy a víz(el)forralás miatt a másik kislábasomat szépen újraedzettem. Ezután kivonultam a konyhából és be sem tettem a lábam oda többé. Egészen másnapig. 

Nem is feltételeztem magamról ilyen előrelátást, de most már tudom, hogy szinte mindenre felkészültem. Erre pedig akkor jöttem rá, mikor rendrakás közben találtam 21 csomag sütőport. 

Állandóan elfelejtem élesíteni a bejegyzéseket. Na nem baj, így most van még egy talonban. :)

Azt mondtam már, hogy pontosan október 24-én láttam az első puccos karácsonyfákat idén? A virágboltban vannak, teljes díszben. Sokkot kaptam azon nyomban mihelyt megpillantottam a kirakatot. Amikor pedig bekövetkezik az évi rendes első ilyesféle meglepetés, minden alkalommal borzasztó gondolatok követik. Hogy pl. ha most elkezdeném makacs rendszerességgel felszámolni a kuplerájgócokat és apránként takarítani a... mindent, akkor karácsonyra milyen szép rendezett és tiszta lenne a lakás. Szerencsére már ismerem a gyógymódot. Elég ha elmosogatok vagy kiteregetek (portörlés is remekül használ), máris múlik a lidércnyomás a buksimból.

Mondhatnám, hogy egy hét semmittevés van mögöttünk. De azt is mondhatnám, hogy egy hét család- és barátlátogatás. Vagy azt is, hogy egy hét a tervezett fürdőzés és kirándulás nélkül. Vagy azt, hogy a francba, miért pont ezen a héten nem fürdőzhettem és miért pont ezen a héten ment át rajtam meg a leányon az a vírus? 

Asszem inkább csak annyit mondok: majd legközelebb...

Belefeledkezel (néha meg is unod csöppet), aztán ha hirtelen vége szakad, (kisebb-nagyobb) hiányérzeted támad.

A teljes szabadság az önző emberek luxusa. Nem?