Megnéztük a Z világháború-t. (De minek?)

Ezzel a mondattal kezdtem az épp aktuális fanyalgásom valamikor... hátúgy... húderégen. Nem fejeztem be aztán, mert közben elbizonytalanodtam, hátha velem van gond. Sajnálom, de nekem, valahogy nem jött be se a Z (nem bírom magam túltenni azon, hogy egy "katonafeleség", hogy hívhatta fel a zembert a nagyonfontosveszélyes küldetés kellős közepén), se az új Superman. A Másnaposok harmadik része közben alig vártam, hogy vége legyen, és még a Gravity-t sem tudtam csak úgy elhinni (bár a moziban kinevettek, mert én voltam az egyetlen aki - jó hangosan - felsikoltott mikor a szegény betört arcú űrhajósnő a semmiből előbukkant). Meg is voltam ijedve, hogy akkor már többé talán nem is lesz olyan, hogy teljesen elvarázsol egy film, belemerülök, és két percnek érzek két órát, álmaimban újra. Aztán megnyugtatott Mary és Max, Gru meg a Fejvadászok.