Csak úgy mondom, legyezővel táncolni csodálatos! Amikor a legnemjobban mozog az ember, akkor is nőies. Ha nő.

Meg kell néznem egy legyezővel táncoló férfit is. 

Nos, a hír igaz. Még beleférek a ruháimba, de már egyáltalán nem úgy állnak rajtam. Sajnos. Olyan, nagyasszonyos lettem (ahogy a barátném mondta úgy 18 éve).  Talán lassacskán meg kellene változtatnom az Ylla címkét Yllanénire.

Mindig azt gondoltam, hogy ha eccer elköltözik a fánkos az Árpád híd aluljárójában, soha többé nem találok haza. A fánkos volt az én iránytűm. Erre ma azt kellett észrevennem, hogy az aluljáró mindkét oldala tartalmaz fánkos büfét. Semmiben se bízhat az emberlánya...

"Miért csináltunk volna bármit, mikor tudtuk, hogy jössz haza..."

Másfél éve tart és semmi nem változott. Még mindig görbe a hátam, túl nagyok a melleim, fogalmam sincs róla mégis mihez kéne kezdenem a karjaimmal, de szeretem!

Fekete hosszúhajút, gömbölyűt, csinos miniruhában a fasorban sétálni. Mezítláb, arcán fájdalmas fintorral, kezében egy pár szandival.

Nnna, akkor velem találkoztál. 

0:25

A reggeli félkilences indulás már rég ködbe veszett. Ülök a buszon és 10es szintű lestrapáltsági fokozaton, félárbocra eresztett szemhéjak mögül nézem, hogy alig látok. Először azt hiszem a csökkentett üzemmód miatt szürkébb minden, aztán rájövök, hogy pillanatok alatt finom porral telt meg a levegő. Ekkor még arra gondolok, hogy az utazásról szóló részletes naplóba ennek is be kell kerülnie...

22:58

Mégis mikor lenne nekem időm naplót írni? 

Ráadásul mindig megírta már valaki, sokkal jobban...

...(a másnapra várható kínkeserves izomláz ellenére) nagyon jó! Tisztára mint gyerekkoromban a jégpályán, csak itt nem tudok még megállni, és nincs palánk sem, hogy megállítson. Ez az egyik oka, hogy a belefeledkezés nem tökéletes. A másik meg az a rettenetesen félelmetes dolog, hogy ha az ember felnőttre nő, akkor távolabb van a földtől. Legközelebbi görkorcsolyázáshoz mindenképpen beszerzem a védőcuccokat.  

Azért mégis nagyon jó volt. Majdnem úgy játszottam ahogy a gyerekek. 

Ma reggel már csak a buszhoz vezető lépcső első harmadáig mentem. De csak azért, mert a férfi az utolsó lépcsőfoknál éppen visszafordult.

Délután (nem lehetek ennyire hülye, és mégis) szívből megütköztem azon, hogy mit keres a megállóban a 34-es busz? És akkor hova áll be a 101V? Aztán amíg átbattyogtam a sínekhez megfogadtam, hogy holnap már nem felejtem el, hogy újra jár a villamos és nem kell buszoznom.