2012\06\28

még kedden kezdtem el írni...

Nincs nekem különösebb bajom a hétfőkkel, de a tegnapi, az cudar volt. A délelőtt még elment valahogy, délután viszont sehogy nem akart alábbhagyni az eső. Azért persze hazajöttem, de még nem tudom, hogy pl. a fekete cipőm túlélte-e az utat? Ömlött az eső végig, a szél meg szemből fújt. Mikor hazaértem, elöl ázottcsurinak néztem ki, hátul meg tiszta száraz voltam. Szerencse, hogy az úton csak zuhogott, és igazán aztán kezdett szakadni, miután a virágokat elrendeztem az erkélyen. Boltba valahogy nem nagyon volt kedvem menni, abból kellett vacsorát csinálni, amit a konyhában találtam. 

Hm… panaszkodni akartam a hétfőre? Pedig hétfőn nem is volt olyan rossz. Csak annyi történt, hogy főztem a kis zöldséges egytálamat meg pizzát csináltam a többieknek. A legutóbb mikor hamburgert sütöttem megtetszett a koriander, gondoltam ebben sem mutatna rosszul. Sajnos egy csöppet megborítottam az üveget, és így kb. egy személy egy évnyi koriandergolyócska adagjával gazdagítottam az egytálamat. Hogy kicsit javítsak rajta, beledobtam egy kisebbet a borzasztóerős paprikámból a fűzérről. Mindeközben a szószocska szépen rotyogott magában. Előkészítettem a tésztát, megkóstoltam a zegytálamat és nem szédültem meg tőle (azóta sincs semmi bajom, úgyhogy a koriander valószínűleg ipari mennyiségben sem mérgező). Nemúgy a pizzaszósztól, amit rettenetesen elsóztam. Úgy futkostam a gépem és a konyha között akár a a bizonyos mérgezett egér, és igyekeztem vacsorázni + minden praktikát kinyerni az internetről, mert én csak a krumplis meg a szódabikarbónás módszert ismertem. Utóbbit nem akartam használni, szerintem érződik az elkészült ételen. Így végül két krumpli nyugodott a serpenyőben, meg játszottam egy kicsit pár csepp ecettel is. A nagy sietségben viszont nem figyeltem, csak lapátoltam be a korianderes zöldségeimet,  zöldséges korianderem, meg az egyik falattal a borzasztóerős paprikát. Annak eredetileg csak az íze kellett volna, hogy a számba kerüljön. Könnybelábadtak a szemeim, egy percre munkaképtelen állapotba kerültem, de az élet nem habostorta nekem pedig muszáj volt tovább csinálnom a pizzát. Végül ehetőre sütöttem, úgyhogy visszavontam mindent, a hétfő nem is volt olyan pocsék. Ellenben a szerda....

kaja nyafog

2012\06\24

Kb. csütörtök óta éreztük a büdösséget a lépcsőházban. Ahogy beléptünk, máris megcsapott, a liftben is pont ugyanúgy terjengett ahogy a legfelső emeleten. Ma fél11-kor, amikor indultunk reggelit venni, már semmit nem lehetett belőle érezni. Aztán fél1 körül becsöngetett hozzánk egy rendőr, és megkérdezte, hogy ismertük-e a pár emelettel alattunk lakó férfit. 

Brrrr....

 

 

 

 

 

És tényleg durva. És tényleg komolyan mondtam, hogy szerelmeskedjünk/nevessünk/öleljünk/beszélgessünk/együnk-igyunk, mert ki tudja mi lesz holnap...

meglepetés hátööö

2012\06\22

vajon melyik hamvába holt ötletem ihletett meg az éjszaka?

Az éjjel álmomban valamit sütni akartam. Benyúltam a szekrénybe és elővettem a tojást (bár a hűtőben jobb szeretem tartani, helyhiány miatt most valóban a szekrényben van). Arra gondoltam, hogy a nagy hőség biztosan nem tett jót neki, és milyen kár, hogy nem fért be a hűtőbe.  Közben felütöttem az elsőt. Egy félig kifejlett, ragacsos trutyival körbevett kiscsirkét találtam benne. Nagyon nem volt szép. 

álom meglepetés hátööö

2012\06\20

azt mondta az öregSzem

Asszem kicsit öregszem. Esténként gyógyteát készítek, és megiszom. Najó, a kamillateától még mindig hánynék, ha egy korty - valami katasztrófa következtében - lecsúszna belőle a torkomon, de már egy csomó mást legyűrök. Sőt. Ma kicsit meg is ijedtem, mert ízlett a mézes borsmenta. 

hm...

2012\06\12

két hírem van

Egy jó, egy rossz. 

 

Mérges vagyok magamra, mert elfelejtettem két névnapot is. Pedig még előtte annyira eszemben volt, hogy feladjam a lapokat! Csak annyira el voltam foglalva magammal, hogy alig fért más a fejembe. 

 

Fogytam vagy fél kilót. De tényleg.

 

 

áááá...

2012\06\04

A helyzet az, hogy...

Pénteken elmentem a piacra kápé nélkül. Eléggé lelombozott, hogy nem kaptam meg amit akartam, dehát úgy kell nekem ha ennyi eszem van. Gondoltam veszek fel pénzt a közeli áruházban, de mire odaértem még jobban elborult a hangulatom. Irtó éhes voltam, hát mindjárt eszembe jutott, hogy a piac várhat másnapig, inkább gyorsan összedobhatnám azt a sütit amihez kb. egy hete megdaráltam a mandulát. Hazafelé menet az aluljáróban már hangosabban kopogott a szemem, mint a cipősarkam. Volt vagy ötven forint a tárcámban, de a lángosos előtt ácsingózva addig kutattam, míg nem találtam egy kétszázast a táskám aljában. Így hát sikerült szereznem egy finom krumplislángost. Az éhségem elszállt, de azért a macaronnak nekiálltam. Eszembe se jutott, hogy esetleg összejön a dolog, inkább csak a kíváncsiság hajtott. Volt egy óra szabadidőm. A recept szerint fél óra pihentetés meg negyed órányi sütés kellett, gondoltam simán belefér. Hát... ezt most már picit sajnálom, de legalább van néhány dolog amire rájöttem. Legközelebb talán jobb lesz. És addig megpróbálok beszerezni pár darabot valahonnan, hogy tudjam, milyennek kell lennie egész pontosan. 

Egyébként azért (is) vagyok ennyire ráállva a sütigyártásra, mert két hét múlva vége a sulinak, és a gyerök már nem lesz többet általánosiskolás. Két tucatnyi ember jön hozzánk, hogy együtt örüljünk. Én ebbe biztos belebolondulok kicsit még a szokottnál is jobban, hát jó lenne legalább a sütiket előre elkészíteni. :)

kaja süti

süti beállítások módosítása