...mikor az emberek megálláskor a metróajtó előtt tolonganak (ha egynél többen vannak, akkor bizony időnként hajlamosak a tolongásra, ezt se értem sokszor), nem hagynak csak fél embernyi rést és nem veszik észre, hogy hiába állják el a kijáratot, amíg a benti birkák ki nem mennek, addig a kintiek úgysem jutnak be.

És azt is utálom, mikor a keskeny járdán 2 vagy több ember jön velem szemben, és nem és nem és nem hajlandóak egymás mögé húzódni. Dehát én nem tudok sem eltünni, sem felakkorára zsugorodni, hogy elférjünk!

És még azt is utálom, mikor valaki nem figyel a hozzá tartozó szatyorra, hanem hagyja lengeni és az én hátsóm/lábam csapkodja vele. Tudom, örülnöm kellene, hogy nem szakítja ki a harisnyát a lábszáramon, de valahogy nem tudok boldog lenni ettől.

Ma blokkoltam valakit a címlistámon. Muszáj volt. Pedig egy kezemen meg tudom számolni, hány embert tiltottam le eddig, igazán türelmes vagyok levelezés szempontjából. Tényleg örülök neki, hogy kapok mindenféle marhaságot, nem zavarnak a lánclevelek sem, sőt a viccesebbjét időnként tovább is küldöm. De. 

Hét elején kaptam egy levélkét egyik -eddig- kedves ismerősömtől. Az volt a címe, hogy: Ezt kivételesen küldd tovább, majd meglátod miért! Persze azonnal tudtam, miről lesz szó. Aztán elkezdődött:

Ez kétségtelenül a legjobb továbbküldős levél, amit eddig kaptam. Remélem neked is működni fog, meg nekem is!
6 perced van
Nyugtáztam, hogy itt aztán semmi cicó, 6 percem van, és menthetetlenül valami nagy boldogság ér másnap 13:42-kor, vagy valaki rájön, hogy én vagyok az igazija, ennek ellenére összeszedtem minden bátorságomat és továbbolvastam. Megtudtam, hogy ez a levél

Tízszer is körbejárta már a világot, mielőtt ez a magyar fordítás megszületett

több oly méltó emberek tanításaival akik az emberiseg javát szolgálni készek.

6 percen belül tovább kell ezt küldened, vagy kellemetlen meglepetés ér.
Igaz ez akkor is, ha nem vagy babonás, vagy általában nincs vagy kevés a
hited. *

Ettől már húztam a számat. Ez már a második ilyen levél volt tőle néhány napon belül. (Egyébként meg nem is levelezett velem. Soha egy kellemeskarácsonyhúsvét, vagy viccek, vagy lelkiélet, vagy bármi.) Az előzőben pontosan 5 év szerencsétlenséget kínált ha nem küldöm tovább, és valami olyan címet adott neki valaki, hogy: spórolok 5 évet. De miért rajtam? Komolyan, nagyon kell utálni valakit ahhoz, hogy egy ilyen levelet elküldjek neki. Hülyeségek hegyekben, és még arra sem vette a fáradtságot, hogy valami képet rakjon alá, vagy mittudomén, akármivel feldobja. Nem, csak küldjem tovább a rosszindulatú hülyeséget. Nnagyon utálom az ilyet! Letiltottam és ennyi.

De azért nevettem is egy kicsit. Tetszett az a hosszú-hosszú lista ami a szöveg előtt állt (mert van ám, aki nem rest és csupa szívjóságból elküldi az összes ismerősének az ilyesmit, benne hagyva a korábbi címeket is, így kétszáz métert kell tekerni, mire a levél maga elkezdődik), a legjobb mégis az utolsó mondat volt:

Visszajelzését várva maradok,
Tisztelettel:

név, mélcím, mobilszám :)

Leánykám közlekedésbiztonsági kérdőívet hozott, melyet a szülőknek kellett kitölteni. Íme azt egyik kérdés (meg a válaszlehetőségek):

Lelkesíti-e gyermekét egyéni közlekedésbiztonsági elmélyedésre?

nem

színező

számítógép

összerakós játék

egyéb

Azt válaszoltam, hogy mindenképpen.