Feljegyzem ide, hogy mit is akarok majd mondani. Van a motorverseny, svájci hegyek, egy nyári és két téli koncert, a használtcikk piac (nagyon állat volt, én mondom), meg amit karácsony előtt álmodtam. Nemtom mikorra jön össze, hogy idekerüljön. Tegnap valaki a "miért+nem+köszönt+el" úton talált rám, választ biztosan nem kapott, mert fogalmam sincs, miért nem köszönt el. Csak azt tudom, hogy én eddig -szinte- mindig elköszöntem. És ha már itt tartunk, újra örvendezek kicsit afölött, hogy újra itt járt aki a megdugtam+a+sogornom úton szokott jönni. Atyaég! 23:12 én meg csak ülök itt, hülyeségeket írkálok, közben még tojáslikőrt kell gyártanom, hajat kellene mosnom, valamint a maradék időben -pontosan 5:15-ig- varázslatosan szépre aludnom magam. Jóéjt, mennem kell...

Ó igen, holnap látható lesz egy újabb fejezet a nincsegyrongyom című kínlódósból. Azt hiszem a leszarós kényelmes verziót fogom alkalmazni, vagyis farmer+póló lesz a vége. Abban olyan cukin lehet berugni. Azt a fekete csillogós, hátkirakós mélyen dekoltált és még jól is áll címűt meg elfelejtem. Ahhoz maximum egy enyhe szalonspicc illik.

Mert szeretem, meg mostanában hallgattam. Odatettem.  Egyébként az eredetibe (amit szeretek) bele lehet hallgatni itt. A '93-as albumon van.

Jajj, hát most aztán már végérvényesen, visszavonhatatlanul és súlyosan nyakunkon a karácsony! Pillanatnyilag érzem a nyakamon, meg a vállaimon is. Évvégi pakolást csináltunk ma a munkahelyemen. Kb. 30 doboznyi iratot kellett duplán átpakolni. De én voltam a hülye, végig kellett volna gondolnom, nem csak rámondani, hogy jó lesz. Persze nézhetem onnan is, hogy nem ártott ez a kis mozgás, mert a karácsony már pénteken elkezdődött. Kora reggel nassolással indítottam. Tudom, tudom, nem szabadna... de mikor ott volt az orrom előtt és fincsi volt és jólesett! Hát nem lehetett ellenállni na! Aztán reggelire és ebédre változatosságképpen kalácsot ettem. Nyammm. Annyira elteltem az édességgel, hogy vacsorázni szerencsére már nem tudtam. Ezzel készültem a szombatra, mikoris szaloncukrot kellett ellenőriznem. Aztán vasárnap csokilikőrt, hétfőn rumos kókuszlikőrt és tojáslikőrt kellett ellenőrzigetnem. Muszáj megkóstolni, hát csak nem kínálgatom úgy, hogy fogalmam sincs róla, hogy milyen lett? Jó lett. Tényleg jó. :) A tojáslikőrt tesóm kedvéért csináltam, most először. É.P. szerint az téves, hogy tojáslikőr, mert az nem tojáslikőr, hanem bebaszós-madártej. Az az egy biztos, hogy észrevétlenül lesz egyszercsak jókedve tőle az embernek. Ahogy az összes likőr, olyan laza kontyalávalónak tűnik, de nem az. :) Na és kávésat még nem is csináltam, pedig az is nagy kedvenc, lehet, hogy holnap meg azt fogok ellenőrizgetni. Igazság szerint nem érdemeltem ki az ellenőrizgetést, mert idén rettenetesen trehány vagyok. Máskor ilyenkorra már régesrég megvolt mindenki ajándéka, most még holnap is mennem kell legalább egy kört, aztán meg a csomagolás. Nem egyszerű, mert a felnőttek csak apróságot kapnak, ettől függetlenül szeretem ha ajándék és gazdája passzol. És nagyon sokáig bírok hezitálni. Pl. olyanokon, hogy akkor most a kockást vagy a pöttyöst szereti jobban? És ha nincs kékben -ami a kedvenc színe- akkor vajon tetszene-e a lila? Persze utolsó pillanat ide vagy oda, remélem sikerül mindenkinek olyat találnom, amit szívesen adok. Egyet már találtam. Eddig amikor lehetett helytelenítettem, hogy Kedvenc Barátném cigarettázik. Most viszont találtam egy olyan öngyújtót, amit mintha csak neki készítettek volna. Megpillantottam és máris láttam magam előtt, ahogy a finoman szipkába helyezi a cigarettát, aztán szájához emeli és rágyújt. Megadtam magam, ha már évek óta nem tudom rábeszélni, hogy hagyja abba a dohányzást. Talán a többi ajándék is így jön majd, magától. Na és ha ajándék, akkor elmondom, hogy ma megláttam egy játékbolt kirakatában valamit. Rubik-kocka volt, de nem hagyományos színes oldalakkal, hanem városképekkel díszítve. Annyira meg akartam nézni, hogy egész közel hajoltam hozzá. Nagyon nagyon jól meg akartam nézni és tényleg makulátlan volt a kirakat. Közelebb hajoltam. Közelebb a kelleténél. Nem szépítem, egyszerűen lefejeltem a kirakatot. Hangosan kellett nevetnem, mert pont eltaláltam. Nem a kirakatot, azt nem volt nehéz eltalálni, hanem a mértéket. Még nem fájt, viszont széép nagy hangja volt. Olyan igazi nagy bannnggg. Szinte beleremegett kirakat. Naná, hogy álltak mellettem. Többen is. Úgyhogy kacagva elhagytam a helyszínt és sürgősen telefonálni kezdtem. Még az van, hogy minden munkázás és ajándékért rohangálás és időhiány ellenére nyugis, vidám napok jönnek-mennek. És ez jó. Nagyon jó. Most meg pláne tudom értékelni, Kundika piszkos rosszul érzi magát éppen, és nem tehetek érte túl sokat, egy másik nagyon kedves ismerősöm meg komoly autóbalesetet élt túl éppencsak... én tényleg nagyon jól vagyok.

Itt a puskám itt a sörét, itt apuskám itta sörét.

Az auto tune a zene photosop-ja.

Így már olvasható vagyok? Halványlila segédfogalmam sincs ám róla, hogy miért olyan mini a kész bejegyzés. Most változtattam. Nálam így néz ki:

Ugyehogy nem olyan. :)

Előszöris, hogy fáj a térdhajlatom. Vagyis az ereim fájnak. Aztán nem tudom magamban tartani a legutóbbit amit hallottam: de kifogtad ma az isten lábát!  És voltak elírásaim is:

visszavonása - visszafonása

honvéd - honvég

négyökrű - négyörkű

Bejelölt egy lány iwiw-en. Bejelölt, mert bizonyára úgy érezte, hogy muszáj. Persze ezt csak gondolom, ugyanis nem ismerem sehonnan, mégcsak közös ismerősünk sincs, csak a vezetéknevünk egyezik. Jó, hát viszonylag kevés van belőlünk, könnyen lehet, hogy összefonódik a családfánk valahol egy távoli galaxisban, és az is lehet, hogy talán gyűjti a névrokonait, hogy ne érezze magát egyedül. Viszont ha ez így van, akkor miért nem írt egy kukkot sem? Nem szeretem ezt.

Akartam mesélni, hogy milyen zenei hatásokk értek. Először a GaryMoore koncertről Csak mert ezt már leírtam levélben korábban...

Elég elöl álltunk, mert szeretjük minél közelebbről megtapasztalni a koncerteket. J.Winchester, vagyis az előzenekar, dicséretes pontossággal kezdett és végzett. 3/4-ed 9-kor levonultak, gondoltam negyed óra pakolás és 9-kor indul a nagy buli. De G.M. váratott mindket. Egyrészt szerintem ez piszok dolog, neki egész nap csak erre kellett készülnie, nem volt előtte dolgozni, nem kellett takarítania vagy ilyesmi, hát miért nem jön ki időben? De még 10-15 perc belefér. Viszont most fél10 után kezdődött a zenélés, már jó sokan fütyültek meg kiabáltak. Másrészt pedig a köztes időben népvándorlás kezdődik, amiből a végére nyomorgás lesz. Ha jól érzed magad, persze nem vészes, hogy túl közel vannak hozzád az emberek, nem foglalkozol vele. Azon az estén egy fekete bongyorhajú hölgy nyomakodott be elém. Persze amíg mögöttem állt és kettőnk elé jött be valaki, addig tudott méltatlankodni. Megszoktam, hogy nem látok az előttem állótól, de ő úgy odaállt elém, hogy végül a partnere húzta vissza. Borzasztóan közel állt hozzám, és a nagy bongyor haját az arcomba rázta. Általában nem idegesítenek mások, de ezt a nőt legszívesebben leütöttem volna. Komolyan... olyanokat gondoltam, hogy de meghúzkodnám a haját. :) Másik oldalunkon valami skandináv fiúk csápoltak, jó magasak és vékonyak, és nagyon tetszett nekik a zene és nem tolakodtak. :) És akkor jött G.M. és a húrokba csapott. És jött a hidegzuhany. A szám az jó volt, csak éppen iszonyú hangos. És ott közel a színpadhoz, szinte csak az ő gitárját meg a hangját lehetett hallani. A többi zenész mintha csak suttogott volna. Vártunk néhány számot, aztán a fiúknak (É.P. és Nm) elég lett és én sem tiltakoztam. Szégyen, nem szégyen, mi kijöttünk a tömegből. Valahol jó hátul álltunk meg. Fogalmam sincs, hogy máskor is ez szokott-e menni, de most sok embert láttunk magunk körül. Sokan kint voltak a folyosón és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha érdekelné őket a zene. Mindenesetre hátulról már egész jó volt a hang. A fiúk azt mondták, hogy valami kis cucc lehet, amit fel kellett nyomni maximumra, ezért nem szólt szépen, meg lehet, a terem akusztikája is problémás volt. Hátul ugyan visszhangosan hallottuk, de legalább nem süketültünk meg. Kicsit mi is kimentünk a folyosóra, aztán a büfébe meg a wc-re is, és örültünk, hogy nincs akkora tömeg. :) Egyénként részemről ez szentségtörésnek minősül, utálom ha valaki koncert közben járkál és zavarja a többieket. Mentségemre legyen mondva, a tömegbe többet nem merészkedtünk be, ahol meg épp hallgattuk, ott meg mindenki mászkált. :) A folyosói ácsorgás alatt kaptunk egy kedves ajándékot az ott lévő csokisbüféből. Mindenféle fincsinek kinéző csokikat meg édességet árusítottak, a pult egyik szélén pedig működött egy csoki szökőkút. Mi csak ott beszélgettünk, mikor az egyik pult mögötti nő fogott egy kis marcipángolyót, belemártotta a csokiba és odanyújtotta nekem. Aztán É.P. is kapott egyet. :) Csak úgy. Ez nagyon kedves és vidám része volt az estének. Jólesett. Persze aztán még visszamentünk és jó számokat is hallottunk, amikbe beleéltem magam végre, ahogy illik, és gyönyörűen tud gitározni ez az ember, nem beszélve róla, hogy tökéletesen énekelt, de valahogy már ez sem tudta megmenteni az estét. Nem kaptam azt az igazi nagy bulit, amire számítottam.

A gyerök kiselőadást tart film közben, hogy milyen viccesen lehetetlen már, amiket a forgatókönyv írói kitalálnak. Merthogy... és itt hosszas levezetés kezdődik mindenféle rakétákról, megtett utakról és gyorsaságról. É.P. erre megjegyzi, hogy bizonyára a rakétán van egy turbo boost gomb. Mindannyian vihogunk. Közben kisleányomra pillantok, aki teliszájjal vigyorog velünk, és továbbra is vigyorogva megkérdezi: most min nevetünk?

Múlt pénteken megvolt élete első valódi bulija. Láttam, ahogy táncolt. Mindent elfelejtve. Szép volt.