A gyerök kiselőadást tart film közben, hogy milyen viccesen lehetetlen már, amiket a forgatókönyv írói kitalálnak. Merthogy... és itt hosszas levezetés kezdődik mindenféle rakétákról, megtett utakról és gyorsaságról. É.P. erre megjegyzi, hogy bizonyára a rakétán van egy turbo boost gomb. Mindannyian vihogunk. Közben kisleányomra pillantok, aki teliszájjal vigyorog velünk, és továbbra is vigyorogva megkérdezi: most min nevetünk?

Múlt pénteken megvolt élete első valódi bulija. Láttam, ahogy táncolt. Mindent elfelejtve. Szép volt.

Szerintem hazafelé jövet azért nem ült mellettem senki a buszon, mert horkoltam.

A házimunka megöl engem. Vagy legalábbis a gondolataimat. Míg mosogatok vagy súrolok valamit, mosok, port törlök, addig ott vannak a fejemben. Mikor végre leülök, hiába minden kutatás, kotorászás, eltűnt minden az utolsó gondolatcsíráig. Na ezért vagyok olyan vacak háziasszony. Vigyáznom kell a gondolataimra. Olyan kevés van belőlük.