A házimunka megöl engem. Vagy legalábbis a gondolataimat. Míg mosogatok vagy súrolok valamit, mosok, port törlök, addig ott vannak a fejemben. Mikor végre leülök, hiába minden kutatás, kotorászás, eltűnt minden az utolsó gondolatcsíráig. Na ezért vagyok olyan vacak háziasszony. Vigyáznom kell a gondolataimra. Olyan kevés van belőlük.
Gyerök kirakósat játszik. Most egy 750 darabosat vett elő. Miközben pakolja rendületlenül a darabkákat, a teljes képre pillant... dünnyögi, hogy: másolás, beillesztés, és beilleszti. Én meg persze nevetek. Erre folytatja: hű, de vicces vagyok ma! Újra kuncogok, mire rátesz még egy lapáttal: mm... finom volt az a bohóc. (Igen, imádom a kölköt! :) )
lehet, hogy neked szoktam hiányozni? lehet, hogy neked kevés amit írok lehet, hogy te csak hallgatsz és örülsz ha látsz lehet, hogy nem is érzed kapcsolatnak ami köztünk van de akkor van köztünk valami? és kell az neked?