Szerintem a szeptemberi iskolakezdés nagyobb stresszt okoz a szülőknek, mint a gyerekeknek. Én legalábbis minden évben kipurcanok ilyenkor. Az iskolai cuccok beszerzése bizony nem fáklyásmenet. Végigjártuk a várost, mert mindegyiknek kellett táska és tolltartó. Négy dolgot vettünk öt helyen. Igaz, mindannyian elégedettek vagyunk az eredménnyel. Második körben csak én vásároltam, de természetesen közel sem kaptam meg mindent, még lesz egy harmadik utam is.  Tudom, én vagyok a hülye, már nyár közepén meg lehetett volna venni mindent, de ki gondol akkor az iskolára? 

Az ember alig piheni ki az eddigieket és kapja a következő dózist, jön az évnyitó. Nem szeretem ezeket az évnyitókat. Valaki nagyon előrelátóan úgy intézte, hogy a tornateremben tartsák. Pedig ilyenkor már lehetne árnyékot találni az iskola körül. Elég lenne akkor beszaladni, ha elkezd zuhogni az eső. Bent most csak rekkenő hőség, izzadtság és gyorsan elhasználódó levegő. A gyerekek belül, nekik szól a műsor. Mögöttük állnak a szülők, eleinte zsúfolt, később egyre ritkásabb sorokban. Én természetesen semmit nem látok (ritkán verekszem be magam az első sorba és már a hetedikesek is magasabbak nálam). Próbálom hallgatni, de elég zavaró zsongás. A hátul álló szülők ugyanis inkább beszélgetnek. Ja, hát régen látták egymást, a műsort meg nézze aki elöl áll. Engem ez nagyon zavar. Mi a fenének jön el, ha nem érdekli? Sétáljon egyet az iskola körül és jöjjön vissza a gyerekért ha vége van az évnyitónak. Bár ahogy az igazgató beszélt, azt lehet jobb is hogy csak foszlányaiban hallottam. Egyidejűleg próbált méltóságteljes és mesélősen hangsúlyozós lenni. A kettő elegye az ő hangszínén egész ijesztőre sikerült. Remélem megtanulja, hogy kell előadni a beszédeit, mert ez így élvezhetetlen volt. Aztán jött a következő csapás. Az egyik kis elsős mondott egy versikét. Nagyon lassan, éneklősen folyt ki a száján a szöveg. Nyilván tud rendesen is beszélni, persze, tudomén, úgy tanították be meg minden, de akkor is! Miért kell nyenyenyézést hallgatnom? (Azóta már megtudtam miért kellett ezt hallgatnom. Most az a véleményem, hogy biztosan nagyon édicuki lett volna ha látom, de szerintem akkor is ezt gondoltam volna.) Ezen kívül már csak az nem tetszett, mikor az iskola ajándékának átadását követően a kedves szülőket háromszor kellett a helyükre küldeni, hogy végre folytathassák a műsort, ja és azokat sem bírom, akik a szózatnál elkezdenek kiszállingózni, kisietni, kirohanni, hogy mindenki másnál előbb odaérjenek a terembe. Ezekre ugyanaz vonatkozik, mint a beszélgetősökre. Na mindegy, megvolt, egyébként a többi klasszul sikerült, már csak az első szülőiket kell túlélnem és akkor novemberig megvagyunk.

Ahogy mondani szokás, ha nem lenne, ki kéne találni.

Esküvő, hozzák a "tortát". Azért "torta" mert egy rakás csokiba és kókuszba forgatott kockából áll. Meglátja és felkiált: anya! Ez a kedvenc kókuszgolyóm! Hát ilyeneket tud.

 Már rá kell szólni, hogy felejtse el az én cipőimben való grasszálást, mert nagyobb a lába mint az enyém. Az összes nőidolgot megbeszélte velem százezerszer, hogy tudja mit kell tennie, de azért még imádja az esti puszit és betakargatást.

Tegnap odatrappol hozzám aszongya, hogy táráá. Tele a keze barbibabával, mondom akkor most mivan? Aztán látom, hogy a kezei kb. könyékig barnák, meg tele van barna foltokkal a pofija. Angyali mosollyal közli, hogy barnára festette a barbik haját. Remek. Tudom, hogy ennek nem kellett volna viccesen hatnia rám, próbáltam is szigorú lenni, nagyon. Megkérdeztem miért csinálta, és a teljesen logikus válasz szerint azért, mert mind szőke volt. Nem is értem, hogy nem gondoltam erre. Szóval a babák egyelőre barna hajkoronával ékeskednek. Vajon meddig tart a vízfesték a babahajon?