Éljen a kéthét szabadság! :)

Az egész azért van, hogy két rendkívül csavaros elméjű ügynök új, közös életet kezdhessen, mert hatalmasan szerelmesek egymásba. Ezt a szememmel látom, a fülemmel hallom, mert megmagyarázzák, csak éppen egyáltalán nem érzem. Ez baj. Szóval ezek ketten kitervelnek egy rendkívül csavaros átverést. Csakhogy. A film egy tipikusan mindenki átveri egymást alkotás, de sajnos mindenki egyformán fontos, vagy jelentéktelen, ezzel pedig sikerül agyonütni a főszálat. Ez is baj. Bonyolítják, tekergetik a történetet (mert ez egy rendkívül csavaros film), hogy még én is soknak találtam, emiatt túl hosszú. Vagy csak annak tűnik, de ez is baj. Ami viszont egyáltalán nem baj, inkább reményt ad, az a vége. Nem azért mert végre vége, hanem mert akik győznek és átverik azokat akik őket akarták átverni, valamint átverik azokat akik mindenkit át akartak verni, na azok ketten igazi öreg rókák. Szóvaltehát vagyis, jó az öreg a háznál. Kár, hogy pont ebben a filmben.

A svájci 100frankos úgy néz ki, hogy simán lehetne vele szórólapozni.

Tegnap elkezdtünk nézni egy filmet. Helena Bonham Carter és Aaron Eckhart szenvedtek benne. Érdekes film, nem volt rossz nézni. A kép végig kétfelé osztott. Nem is tudom.. keveredik a valóság, a múlt és a vágyak, remények, elképzelések. Tetszett, mert a nézőre bízták a kibogozását, hogy mikor melyiket hol látja. Meg azért is tetszett, mert a végéig nem tudtam meg, hogy mi lesz belőle. HBC-t néha egyszerűen gyönyörűnek láttam. A film egyébként igen lassú, és történet az nincs. Csak egy állapot. Egy éjszaka néhány órája. Dehát kinek nincs az életében néhány olyan óra, mikor a valóság, múlt, vágyak, remények, elképzelések keverednek? Lehet érezni ezt a filmet.

1. a fiú még odavan a lányért

2. a lány sincs még túl a fiún

3. a lány szép öngólt lőtt, ezt már Hoppenkága is megmondta. :)

4. még akár össze is jöhetnek. Igaz? :)

Úgy döntöttem nem várok tovább, ma leolvasztom a mélyhűtőt. Kell, mert már nem lehet megmozdítani a jégtől a rácsot. Lassan az ajtó sem zár majd rendesen, az meg nem igazán takarékos. Tehát kipakoltam. Ahogy az asztalra tettem a zacskónyi meggyet, eldőlt és egy szem kigurult. Vissza akartam tenni a többi közé, hát látom, hogy szegény kukacka annyira fázott benne, hogy kimászott, aztán ráfagyott. Ha belegondolok... mekkora sokk érhette! Lemostam róla a jeget és felolvasztottam, de hiába. Nem mozog.

Nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagyok! Odafagyasztottam a szivacsot a mélyhűtő aljához.

1. Mit tehetett a srác?

2. Tényleg van ilyen az életben?

3. Nem csodás és izgalmas a tisztalap? (najó, a nagytakarítás ami kinéz a srácnak, az nem annyira jó)

- Szia, egyszer 4 éve voltam nálad párszor. Nem hiszem, hogy emlékszel...

- Szia, emlékszem rád, hogy vagy?

- Elfelejtesz majd?

- Kegyetlen legyek?

- Igaz legyél.

- Remélem, különben már most felköthetem magam.

Mire ez a nagy érdeklődéshullám? Miért nem mondjuk 15 vagy 20 évvel ezelőtt? És akkor arra gondolok, hogy ez bizonyára az én remek személyiségemnek szól, ami az évek során csak teljesedik, csiszolódik, színesedik, és hát, nemhiába érek már olyan régóta, értékelik ezt a férfinépek, mert ez olyan, hogy átjön még a legrövidebb nyáriruhámban is. Nincs mese, elkaptam a kisugárzást, és. Ugye.  É.P. erre kötelességének érzi, hogy megnyugtasson: hát persze, hogy megnéznek. És közben mindegyik arra gondol, hogy vajon miért hord ez a nő olyan ruhákat, mintha fiatal lenne. És akkor arra gondolok, hogy teljesen igaza van.

Kellene nekem végre valami csinos nájlonotthonka, meg néhány térdig -vagy az alá- érő szoknya.

Még a strandos akció keretén belül voltunk pár helyen.

Zalaegerszeg: megint ettünk a Mangóban, de most egyáltalán nem voltunk úgy elragadtatva, mint tavaly. A kaja fincsi, de több mint egy órát vártunk rá. Körülöttünk mindenki hamarabb végzett, azok is, akik jóval utánunk jöttek. Jó, hát tudom én, hogy menüt kellett volna rendelnünk, de nem, ez akkor sem tetszett. Szerencsére a  fürdés ellensúlyozta ezt az apró kellemetlenséget. A víz pont jó volt csúszdázáshoz és van egy rakás csuszi. A gyerök mindent végigjárt idén is. A kicsike gyerekcsuszitól a csőig, mindent. Kellemes volt, de a legjobb rész akkor jött, mikor elkezdett szakadni az eső. Végre egyszer elázhattam anélkül, hogy bárki hülyének nézett volna. Szép kényelmesen összepakoltam, egy pad alá tettem a cuccunkat, aztán mindannyian beültünk a jacuzzi medencébe és lestük az esőt.

Egerszalók: ami kész van belőle, az kényelmes, de nem otthonos. Vegyesek az érzelmeim ha visszagondolok. Tök jó a sokféle medence, a gyógyvíz, nagyon tetszett a rengeteg ülő- és pihenőhely a vízben és az épületben, kényelmes nyugágyak, ha mégoly apró is, de az illatos, visszhangos, forróvizes, hidegvizes medencék, a köves aljú lábfürdők, szóval vannak itt jó dolgok. Viszont. A fürdő épületének semmi hangulata nincs, a fölé tornyosuló hatalmas félkész(se) hotel meg még rátesz egy lapáttal. És hiába a hegyek meg a természet, ha a fürdő területén egyetlen szál fa sincs. És az is inkább lehangoló, hogy megvannak a strandmedencék helyei, vagy éppen a félkész medence lekerítve, mint építési terület. Szóval félkész. Ami tutijó benne, az a víz.

Kiskunmajsa: na ki akar igazi strandra menni? Mert ez az. Olyan régifajta strand, ahova betelepítették az élményfürdőt. Hűvös fás részre terítettük a plédet, aztán mentünk felderíteni. A szokásos berendezésen (uszoda, gyógyvizes medence, élményfürdő benti és kinti, néhány csúszda, jacuzzi) túl ez a strand rendelkezik még bódésorral is, ahol mindenféle strandoláshoz tartozó dolgokat is árulnak, meg fagyit és jégkrémet, gofrit meg palacsintát, sült halat, lángost, kolbászt, virslit, sőt hot-dog, hamburger, gyros, kínaikaja biztosan - de talán még pörkölt is - volt. Meg egy tavacska, szintén fürdőzésre. Annak is egyik felében kiépített úszópálya (van olyan?) vagyis pálya úszáshoz, középen egy hatalmas felfújt izé, amire fel lehetett mászni annak aki tudott, meg egy óriási sárga banán kicsit odébb. Meg homokos part. Ja, és ráadásul van újságkölcsönzője!