Tegnap elkezdtünk nézni egy filmet. Helena Bonham Carter és Aaron Eckhart szenvedtek benne. Érdekes film, nem volt rossz nézni. A kép végig kétfelé osztott. Nem is tudom.. keveredik a valóság, a múlt és a vágyak, remények, elképzelések. Tetszett, mert a nézőre bízták a kibogozását, hogy mikor melyiket hol látja. Meg azért is tetszett, mert a végéig nem tudtam meg, hogy mi lesz belőle. HBC-t néha egyszerűen gyönyörűnek láttam. A film egyébként igen lassú, és történet az nincs. Csak egy állapot. Egy éjszaka néhány órája. Dehát kinek nincs az életében néhány olyan óra, mikor a valóság, múlt, vágyak, remények, elképzelések keverednek? Lehet érezni ezt a filmet.