Már régóta nem mesél nekem, mégis gyakran eszembe jutnak a történetei. Ilyenkor vidámabb a napom!

BDK játék

Az utolsó palacsinta az enyém. Nem baj, hogy kevés a tészta és nem lesz belőle teljes. Ha megsült, nem veszem ki a sütőből, csak lehúzom a lángról. Megtöltöm. Csak egyet, de azt fullosan. Egy adag lekvár ez most vegyes (szamóca, ribizli, áfonya, szeder, meggy mit Jamaica-Rum :) ), arra meg a kakaópor. Gyorsan feltekerem. 2 perc alatt összeolvadnak az ízek a forró palacsintasütőben. Imádom!

Itt vagyok.

Tegnapelőtt még a Grossglocknert figyeltem, s foglyul ejtettek a hegyek. 

Tegnap még a Nockalm-ról kanyarogtam lefelé. Délután egy irdatlan víztározó hatalmas betongátján állva figyeltem a vakmerő egyedeket, kik egyetlen vékony gumikötéhez rögzítve ugrottak egy daru kosarából a gát tövébe.

Ma ülök a gép előtt, fáradtan az 1800 km-től és még mindig ott járok...

Az idei nyár szokatlanul eseménydús. Még a koncertet sem tudtam leírni, holnap pedig már kezdődik a 4 nap önfeledt, vidám fagyoskodás. Vár minket a csodás Grossglockner. Esőruha, hajszárító, fájdalomcsillapító. Három napra reggeli, (közben a gyerök előadást tart arról, milyen módon volt lehetséges megszökni az Alcatraz-ból) és sok-sok meleg ruha. Ezek a legfontosabbak. Kivételesen rend van itthon, de még jó lenne kimosni ma estig. Közben el kellene ugranom anyósoméknál meglocsolni a virágokat (ááá, ezt itthon is meg kell tennem) és még sejtésem sincs róla, hogy mi legyen a vacsora? Délelőtt kétszer is megáztam. Legszívesebben beülnék egy kád vízbe ázni, és elfelejteném az egész világot egy-két órára.

23:05

Frissítek. Mindennel elkészültem! Most pedig dinnyét majszolgatva ázok, és az élet nagy dolgait latolgatom...  vajon megfagyunk a hétvégén? :)

-Honnan jöttetek?

-Csak innen a túlpartról.

-És, tetszik a buli?

-Aha, persze.

-Koncertekből miket fogtok megnézni?

-Hát, most jövünk B52S-ról, és várjuk David Guettát. Állat buli lesz! Meg volt is. Nagyon jók voltak az öregek.

-Tényleg? Na és mi kell a jó bulihoz szerintetek?

-Hát, kell jó zene

-Meg társaság

-Meg pia sem árt (nevetés)

-Látom azt már beszereztétek. Mit isztok?

-Én sört

-Enyém Szorbusz, övé meg Kirityálé

-Az mi?

-A Szorbusz?

-Dehogy, azt mindenki ismeri. A másik, a Kirityálé. Na az miből van?

-Hát, valami koktél ez is. Elmondta a srác. Meg néztem is, mert királyul kevert! Szóval tett az aljába jeget. Aztán 2 cl vodkát, 2l gint, felöntötte másfél deci tonikkal. Összerázta, közbe meg mindenféle figurát csinált. Az egészet pohárba töltötte és a végén ráloccsantott egy adag málnaszörpit. Nagyon állat! Direkt zöld szívószálat kértem hozzá. Ütős!

-Köszi srácok, jó mulatást!

-Ez hol fog lemenni?

-Szoktátok hallgatni a Zümmögő Dinoszauruszt? Minden délután háromtól megy. Na ott lesztek holnap. 

-Oké, köszi! Állat!

Ez a bejegyzés BDK felhívására készült.

Dinnyét enni úgy igazán jó, ha 30 fokos hőség van. Akkor kora délután a fölnőttek felhúzzák a kútból a hatalmas sötétzöld gömböcöt. Már jó hideg. A kerek léket kiveszik, helyére kerül a nagykés, amit elég éppencsak megindítani s azonnal nyélig merül a piros édességben. Közben hallod a jellegzetes hangot és nem tudod eldönteni, hogy a kés miatt reped, vagy a repedés enged utat a késnek? Megkapod a szeletet. Ha szerencsés vagy, minimum fültől-fülig ér. :) Leülsz a meleg lépcsőre és beleharapsz. Édes, lédús, hideg, csodás! A lé folyik kétoldalt, csupa maszat az arcod, de nem zavar. Fülig érő szájjal zabálsz eszel, amíg már a fehér részhez érsz. Aztán felállsz, hátraviszed a zöld héjat a tyukoknak. Azok kárálva összeszaladnak, csipkedve dobálják, míg el nem fogy. Kapsz egy újabb szeletet és előről kezded. Mert dinnyét enni addig kell, míg a lé a füleden nem folyik kifelé.

Legalábbis így volt ez gyerekkoromban. Persze már semmi nem olyan mint régen, se a dinnyék, se a kutak. Se én. 

Viszont mindig jön valami új, ami éppolyan jó! Most a dinnyét pont ugyanúgy félbevágom. Utána viszont kanalat veszek elő és a piros finomságot kis darabokban kikanalazom a légmentesen lezárható tálamba. Jó nagy tál. :) Ráteszem a fedelet, aztán be a hűtőbe. Egy-két óra és kistálban előttünk ugyanaz a hideg, édes dinnye. A DINNYE! :)

1. nap

Szerda volt. Fél egy körül bújtam az ágyba, de már alig vártam, hogy felébredhessek. Nyolcra beszéltük meg az indulást. Nim csatlakozott hozzánk, mint már oly sokszor. Összeszokott kis csapatot alkotunk így hárman. É.p. a csapat és az autó vezetője, Nim a "gyerek" más látásmóddal, és én, a megfigyelő. :) Abenbergbe tartottunk, a csütörtök esti Schiller koncertre. Jegyeink már április eleje óta pihentek a komódon. Ahogy közelgett az időpont, úgy vártam egyre jobban, hogy ott legyek. S végre ültünk a kocsiban, gurultunk az uticél felé. Az első órában a mese járt a fejemben, amit Alattomos pörgepor témában találtam ki, aztán a forróság, a fiúk beszélgetése elzsongított. Amúgy is hátraszorultam, gondoltam kihasználom. Kényelmesen elhelyezkedtem keresztben, bámultam a felhőket. Úgy két óra múlva ébredtem. Rövid kitérőt tettünk Bécsben, aztán újabb két óra alvás következett. Még sosem aludtam ennyit egyik utazás során sem. Azt hittem a melegtől van, de a délutánt már beárnyékolta a fejfájás. Az a bajom az ilyen egésznapos utakkal, hogy nem tudok annyit inni, amennyire szükség lenne. Odafelé három alkalommal álltunk meg. Először a bécsi motorosboltban, utána egy-egy benzinkútnál. Szerencsére mindenhol tiszta mosdó várt (csak azt a pocsék kávét tudnám feledni). Fejfájással együtt is szemet gyönyörködtető tájakat láttam délután. Zöld dombok, váltakoztak megművelt területekkel és hatalmas erdőkkel.  Én még ennyi szálegyenes fenyőt egy rakáson nem láttam! Utunk rövidítve, letértünk az autópályáról, hogy láthassuk az üdítően tiszta városkákat, s végül bámulva beérjünk a szép Abenbergbe. Ugyan a falu túlvégén állt vendégfogadónk Kaiserhof, de a gps segített. Beözönlöttünk az étterembe. Abban a pillanatban 23 szempár emelkedett fel tányérjáról, hogy minket pásztázzon. Délután hat körül jártunk és a vacsora kellős közepén. Az első meghökkenést követően minden nagyon normálisan zajlott. A hotelnéni igazán kedvesen mosolygott ránk, megmutatta a szobánkat és mindent nagyon részletesen elmagyarázott. Ledobáltuk a cuccot, majd azzal a lendülettel el is tűntünk várost/falut nézni. Összesen talán 1 órát töltöttünk felfedezéssel, és ez elég is volt, hogy a helységet megismerjük átólcettig, és vissza. 

Ma megint elszaladt az idő... éjfél elmúlt és 5:30-kor kelni kell. Holnap folytatom.

Annyi minden történt rövid egy hét alatt, hogy nem is tudom, hol kellene elkezdenem. Illetve tudom. Talán időrendben kellene, vagyis a BalatonSound lenne az első, de a Schiller koncert és a hozzá kapcsolódó kirándulás annyira kikívánkozik, hogy borítok mindent és kezdem azzal! :)

Megnéztem egy magyar filmvigjátékot az imént. Annyira felidegesített, hogy hirtelenjében elkezdtem csúnya szavakat használni! Megnyugtatásul elolvasom az új bejegyzést és válaszolok a ma kapott levelekre. A végére biztosan átveszem a hangulatot és újra jól érzem majd magam.  Most egyelőre az jár a fejemben, hogy vajon a Hyppolit - és a többi régi film, ami nekem tetszik - szintén ilyen gagyi volt a maga idejében? Ugye nem?