Tegnap este csomagoltam a mai reggelit É.P.-nak. Fogtam a kis nylontasakot, beleraktam a kaját. Alaposan le akartam zárni, hogy reggelre ne legyen hűtőszaga. Tehát megragadtam a két fölső csücsköt és gondoltam hogy jól megforgatom, aztán az így megcsavart fülecskéket terveztem összekötni. Nagy svunggal nekiestem. Kb a második fordulatnál a zsemlék másképp döntöttek, és legnagyobb megdöbbenésemre teljesen váratlan fordulattal kilőttek a zacskóból, majd egészen a másfél méterre lévő konyhafalig repültek. A fal azonban keményen tartotta magát, s ezzel megállította a szökevényeket. :)

Hihetetlen piszkos tud lenni az ember keze a papírtól. Elég, ha megfogsz néhány borítékot, gépelt lapot, esetleg levelet. Semmi bajom vele, szívesen pakolok, kutakodok bármilyen régi papírok között. Nem zavar a szag, sem a tartalom, csak utána legyen lehetőség a kézmosásra!

Ugyanez érvényes az utazásra. Nagyon ritkán ülök le a városon belül használt tömegközlekedési eszközökön. Főleg a metró plüss üléshuzata irritál. Elképzelem, ahogy az apró szövetszálak - mint milliónyi csilló - szedik össze a láthatatlan koszt, bacikat és egyéb "nyalánkságokat". Hiába gondolok arra, hogy biztosan takarítják néha, és hiába nem hiszem, hogy veszélyes volna azért rögtön érkezés után kezet mosok. :)

(Muszáj hozzátennem, nem vagyok finnyás. Ma is szeretek sarazni, kitakarítom a legmocskosabb akármit is, megtisztítom a halat, nincs undorom a vértől, ha muszáj volt, még a Sziget-en is elmentem wc-re, szóval: nem vagyok finnyás. :) )

Vegyes egy nap ez a mai. Délelőtt csupa vidámság, aztán totális kidöglés, végül estére szomorodás. Hm...

 Most bekuporodtam a kanapé sarkába és mindenfélék eszembe jutottak. Először is az, amit R. mondott. A multkori beszélgetés alatt előkerült az emberek-szerepek téma. Végül arra jutott, hogy álszerény vagyok. Persze tiltakoztam, de egy kicsit azért igaza van. Tudom az értékeimet, de általában igyekszem alábecsülni magam. Ő azt mondta, hogy ismer és tudja milyen vagyok, de vajon aki frissen ismer meg, az tudni fogja-e valaha? Ezen elgondolkoztam. Az általános iskola jutott eszembe, vagyis egy volt osztálytársam, N. Iskola utáni első évben voltam nála egyszer, arról beszéltünk, hogy össze kéne hozni valami találkozót. Én csak kedves voltam. Szerintem. Aztán később egy másik volt osztálytársnőm mesélte, hogy N. azt mondta neki, hogy érezte rajtam, kisebbségi komplexusom van, mert nem vettek fel  a gimnáziumba, "csak" középiskolába. :D Pedig én tényleg csak kedves és udvarias voltam.

Lehet, igaza van R.-nek. Én ugyan nem érzem, hogy álszerény lennék, de szerinte hozzámnőtt a szerep. Váltig állítom, hogy csupán tisztában vagyok magammal, és tudom, hogy:

 nem vagyok okos, de intelligens igen. Nem vagyok szép, de vonzó igen. Nem vagyok jó, de kedves igen.

A pénteki buli alatt egy alkalommal mikor kinéztem az ablakon, az utca túloldalán megláttam egy reklámtáblát. Alatta lámpa, hogy sötétben is jól látszon. A lámpából pedig vastag füst áradt. Mint a füstgépekből. El nem tudtam képzelni, hogy minek? És főleg hogyan? Aztán később rájöttem. A lámpába berepülő kis rovarok füstöltek, miközben a rovarmennybe távoztak.

KFT - Éjjeli lepkék

Az éj leszállt körém,
és forró a levegő,
és hív egy hang,
hogy menjek, hogy menjek.

Tárva az ablakom,
hűvös a homlokom,
és érzem,
hogy lassan szőrös szárnyaim nőnek.

Hatalmas lepkévé változom,
kiszédülök az ablakon,
és szállok
a téren egy neonlámpa felé.

Bűvöl a fény,
kerget a vágy.
Járjuk a táncot a lámpa körül.
Bűvöl a fény,
gyorsul a tánc.
Ki beáll a körbe,
az már soha nem menekül.

A pénz meg a csillogás,
a démoni csábítás,
vágyakból szőtt millió szál
fogva tart.

Mennyi ember itt repül,
sok ismerős arc a fény körül,
elbódított éjjeli lepkék
sűrű felhője száll.

Bűvöl a fény,
kerget a vágy.
Járjuk a táncot a lámpa körül.
Bűvöl a fény,
gyorsul a tánc.
Ki beáll a körbe,
az már soha nem menekül.

Ez még tegnap este történt

Gyerekek veszekednek, sőt, ütik egymást, hiába szólok! Ezt nagyon nagyon nem bírom. Oké, akkor jutalmul nem lesz mese. Mindegyiket elzavarom aludni. Kicsit később megyek takargatni/puszilgatni. Drága kisfiam kitárja a karját és ezt adja elő: tudod Anyika, attól függetlenül, hogy mit csináltál, azért én még szeretlek! :)

Van egy törött üvegpoharam. Nagyon szépen tört el. 2 darabban vettem ki a mosogatógépből. Mintha valaki vagy valami közvetlenül a pohár feneke fölött egyszerűen levágta volna a többi részt. Ferdén. Szóval tetszik és gondoltam lehetne csinálni belőle valami szépet. Mécsesre borítva klassz hangulatot adna. Van üvegfestékem. De mit fessek rá?

Ja, egyébként ebben a pillanatban meglepetés kiránduláson mulatok a gyerkőcökkel. Ha minden igaz, a Csodák Palotájában nyúzunk valami játékot épp. :)