Tegnap este csomagoltam a mai reggelit É.P.-nak. Fogtam a kis nylontasakot, beleraktam a kaját. Alaposan le akartam zárni, hogy reggelre ne legyen hűtőszaga. Tehát megragadtam a két fölső csücsköt és gondoltam hogy jól megforgatom, aztán az így megcsavart fülecskéket terveztem összekötni. Nagy svunggal nekiestem. Kb a második fordulatnál a zsemlék másképp döntöttek, és legnagyobb megdöbbenésemre teljesen váratlan fordulattal kilőttek a zacskóból, majd egészen a másfél méterre lévő konyhafalig repültek. A fal azonban keményen tartotta magát, s ezzel megállította a szökevényeket. :)