2008\07\21

dinnye

Dinnyét enni úgy igazán jó, ha 30 fokos hőség van. Akkor kora délután a fölnőttek felhúzzák a kútból a hatalmas sötétzöld gömböcöt. Már jó hideg. A kerek léket kiveszik, helyére kerül a nagykés, amit elég éppencsak megindítani s azonnal nyélig merül a piros édességben. Közben hallod a jellegzetes hangot és nem tudod eldönteni, hogy a kés miatt reped, vagy a repedés enged utat a késnek? Megkapod a szeletet. Ha szerencsés vagy, minimum fültől-fülig ér. :) Leülsz a meleg lépcsőre és beleharapsz. Édes, lédús, hideg, csodás! A lé folyik kétoldalt, csupa maszat az arcod, de nem zavar. Fülig érő szájjal zabálsz eszel, amíg már a fehér részhez érsz. Aztán felállsz, hátraviszed a zöld héjat a tyukoknak. Azok kárálva összeszaladnak, csipkedve dobálják, míg el nem fogy. Kapsz egy újabb szeletet és előről kezded. Mert dinnyét enni addig kell, míg a lé a füleden nem folyik kifelé.

Legalábbis így volt ez gyerekkoromban. Persze már semmi nem olyan mint régen, se a dinnyék, se a kutak. Se én. 

Viszont mindig jön valami új, ami éppolyan jó! Most a dinnyét pont ugyanúgy félbevágom. Utána viszont kanalat veszek elő és a piros finomságot kis darabokban kikanalazom a légmentesen lezárható tálamba. Jó nagy tál. :) Ráteszem a fedelet, aztán be a hűtőbe. Egy-két óra és kistálban előttünk ugyanaz a hideg, édes dinnye. A DINNYE! :)

kaja

2008\07\21

folytatás

Legalábbis azt a részét, ami a két tornyos várkapu között helyezkedik el. Roppant hangulatos pici utcák, csodásan rendbentartott házak között sétáltunk. Még a legelő is frissen nyírva, sehol egy porszem vagy eldobott szemét. Mindenütt tisztaság és kedvesség áradt. Kicsit talán sok is volt a jóból. Nem hiszem, hogy beleillenék a képbe, ha hirtelen ott kellene élnem. Így egy rövid kirándulás erejéig azonban mintha csak valamelyik Grimm mesébe csöppentünk volna. Visszatérve, a kerthelyiségben vacsoráztunk. A kicsike udvart körbeölelte a borostyán. Kerítés nem is látszott miatta. Mindenfelé apró figurák álltak/ültek a fűben, az egyik sarokban pedig, jókora sziklán, kis műforrás csordogált de nem volt zavaró. Csoda-e, hogy Nim meglátott egy hatalmas szitakötőt? Néhány másodpercig figyeltem, igyekeztem előkapni a fényképezőgépet, de berepült az étterembe. Közben hozták az ételt. Én Jägerschnitzerl-t kértem. Jött is két szép szelet husi, nyakonborítva sörös-csiperkegombás mártással. Nyamm...  A salátát előételnek hozták. Ott aztán volt minden! Jégsaláta, fejessaláta, endívia, uborka, káposzta, sárgarépa, zöldbab. Enyhe ecetes citromos dresszing ízesítette. Hát.... enni csak kell! :) Erre a finomságra kiválóan csúszott a korsó csapolt sör. Jó erős és keserű. 
Lemostuk az út porát, aztán a hófehér dunyha alatt jólesően elnyúltunk. Annyira jó nap állt mögöttünk! :)

utazás kaja

süti beállítások módosítása