folytatás
Legalábbis azt a részét, ami a két tornyos várkapu között helyezkedik el. Roppant hangulatos pici utcák, csodásan rendbentartott házak között sétáltunk. Még a legelő is frissen nyírva, sehol egy porszem vagy eldobott szemét. Mindenütt tisztaság és kedvesség áradt. Kicsit talán sok is volt a jóból. Nem hiszem, hogy beleillenék a képbe, ha hirtelen ott kellene élnem. Így egy rövid kirándulás erejéig azonban mintha csak valamelyik Grimm mesébe csöppentünk volna. Visszatérve, a kerthelyiségben vacsoráztunk. A kicsike udvart körbeölelte a borostyán. Kerítés nem is látszott miatta. Mindenfelé apró figurák álltak/ültek a fűben, az egyik sarokban pedig, jókora sziklán, kis műforrás csordogált de nem volt zavaró. Csoda-e, hogy Nim meglátott egy hatalmas szitakötőt? Néhány másodpercig figyeltem, igyekeztem előkapni a fényképezőgépet, de berepült az étterembe. Közben hozták az ételt. Én Jägerschnitzerl-t kértem. Jött is két szép szelet husi, nyakonborítva sörös-csiperkegombás mártással. Nyamm... A salátát előételnek hozták. Ott aztán volt minden! Jégsaláta, fejessaláta, endívia, uborka, káposzta, sárgarépa, zöldbab. Enyhe ecetes citromos dresszing ízesítette. Hát.... enni csak kell! :) Erre a finomságra kiválóan csúszott a korsó csapolt sör. Jó erős és keserű.
Lemostuk az út porát, aztán a hófehér dunyha alatt jólesően elnyúltunk. Annyira jó nap állt mögöttünk! :)
Szólj hozzá!
