...mikor az emberek megálláskor a metróajtó előtt tolonganak (ha egynél többen vannak, akkor bizony időnként hajlamosak a tolongásra, ezt se értem sokszor), nem hagynak csak fél embernyi rést és nem veszik észre, hogy hiába állják el a kijáratot, amíg a benti birkák ki nem mennek, addig a kintiek úgysem jutnak be.

És azt is utálom, mikor a keskeny járdán 2 vagy több ember jön velem szemben, és nem és nem és nem hajlandóak egymás mögé húzódni. Dehát én nem tudok sem eltünni, sem felakkorára zsugorodni, hogy elférjünk!

És még azt is utálom, mikor valaki nem figyel a hozzá tartozó szatyorra, hanem hagyja lengeni és az én hátsóm/lábam csapkodja vele. Tudom, örülnöm kellene, hogy nem szakítja ki a harisnyát a lábszáramon, de valahogy nem tudok boldog lenni ettől.