Bodzavirágból, bodzavirágból

hullik a, hullik a sárga virágpor.

 

Fönt meg a felhők szállnak az égen,

bodzafehéren, bodzafehéren.

 

Szállj, szállj, felhő,

pamacsos,

hullj le, te zápor,

aranyos,

hullj le, te zápor,

égi virágpor,

égen nyíló bodzavirágból.

 

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

"Nyílsz, nősz, becsukódsz, az életed

 

fekete gyöngy lesz.

Kár hogy nem dúdolsz, bodzavirág.

 

Kettesben mégiscsak könyebb."

 

 

 

Varga Katalin

 

Kiskoruk óta úgy van, ha az orrukat piszkálják megkérdezzük, van-e bányászengedélyük. Ma délután dögledezés közben a gyerök (hiába lesz mingyá 12) a veszélyzónába irányította kezét, mire É.P. a jól bevált formulát alkalmazva rákérdezett az engedélyre. Erre a büdöskölök vigyorogva kotorászni kezd a zsebében, és előhúz egy zöld fecnit. Kihajtogatja akkurátusan és az apja kezébe nyomja. M.A. bányászengedély 2009-2011-ig. Kiadta az OBSz (Országos Bányászati Szövetség). Körbélyegző, bányászpecsét (két bányászkalapács szépen keresztben egymáson), fénykép helye. Először is rommá röhögtük magunkat, aztán újra ránéztünk a papírkára és megint. :)

Ma este még hajtogatott 8 féle papírrepcsit és tesztelte őket. Kis dobás, nagy dobás. Röptáv, ív, landolás. Készített róla táblázatot is. :)

Álmomban sétáltunk valami egészen furcsa helyen. Az otthoni és az itteni környék keveredett, de szépen zöldelltek a fák, tavaszi szellőcske hozott kellemes illatokat. Nagyon jól éreztem magam, mikor a semmiből hirtelen előkerült egy hatalmas bögöly. De mint egy lódarázs, akkora. Borzasztóan csúnya, szörnyen nagy hanggal. Féltem és undorodtam tőle. Szálldosott körülöttem kicsit, és akárhogy próbáltam nagyon finoman elkergetni, nem ment. Sőt! Egy óvatlan pillanatban berepült a pulcsim ujjába. Innentől sejtettem, hogy az egész csak álom (ettől függetlenül szörnyen féltem), mert valós helyzetben már hisztérikus sikoltozásban törtem volna ki, most meg csak nagyon megijedtem és önkéntelenül odacsaptam a másik kezemmel. A csuklóm fölött sikerült megfognom. Még a textilen keresztül is éreztem ahogy az összecsukott ujjaim alatt, a tenyeremben mocorog. Annyira visszataszító volt, hogy azonnal szét is nyitottam ujjaimat, de akkor már vége volt.  Undorító nyálkás nyunya jött ki belőle. Ahogy leesett a földre felhajtottam a pulcsim ujját, az is csupa trutyi volt a belsejéből kijött tartalom miatt. Hányinger kerülgetett, de csak egy pillanatig, mert közben megnéztük a földön heverő rovartestet. Akkor aztán igazán megijedtünk, és mindjárt elkezdtem vizsgálgatni a karomat, meg nyugtatgatni magamat, hogy minden rendben, nincs semmi sérülésnyom a karomon, hát biztosan nem csípett meg. Természetesen azért majd figyelgetem, hogy nem lesz-e valahol piros és gyulladt púp a csuklómon és ha lesz is, hát majd legfeljebb elmegyek vele orvoshoz, ahol egyszerűen felvágják a folyamatosan hullámzó forró duzzanatot, s egy pillanatra még az orvos is megretten, ahogy meglátja a töménytelen izgő-mozgó sok kis gusztustalan fehér légylárvát. De kikaparják belőle mind egy szálig, aztán meg nagyon nagyon alaposan fertőtlenítik (ezt a púp megjelenésétől kezdve a varrásig tisztán láttam magam előtt) a sebet és takarosan összevarrják. Legfeljebb egy heg marad utána....

Hát nem bántam, hogy felébredtem.

Hajnali hatkor a helyi buszon, szerintem bárkivel előfodulhat, hogy belezavarodik a számolásba. Esetleg előző este már aggódott, hogy reggel korán az ezresből tud-e majd visszaadni a sofőr, és inkább 2 jegyet kért, ami 440 pénzbe kerül. Az ezres mellé odatett 40 aprót, aztán mire megkapta a visszajárót, ezt az apróságot elfelejtette és szólt, hogy többet kapott vissza. Szerintem normál esetben az ember a fejéhez kap, megköszöni, a sofőr nyugtázza és kész. Na velem is így történt egészen a fejemhez kapásig. Nevettem egyet és megköszöntem, meg mondtam, hogy ó, tényleg és bocsánat. Erre a sorfőrbácsi nem becsukta az ajtót és indultunk, nemnem. Ő jó hangosan elkezdte mondani, hogy: hát maga adott 40 forint aprót, akkor meg az ezresből 600 jár vissza. Itt kissé kihajolt a fülkéjéből, hátrafordult a többi utashoz, nekik folytatta még hangosabban, hogyaszongya: nem akarom én átvágni magát, csókolom! Én az előadás közepe táján indultam el égő fejjel hátrafelé. A végén a csókolommal (úgy hangzott, mintha csak azt mondaná:na most jól megkapta a hp), tökéletes megsemmisítő csapást mért rám. Megvárta míg leülök, komótosan becsukta az ajtót és már indultunk is. Biztosan vannak rossz tapasztalatai, de szerintem én kedves voltam, csak álmos. Ő meg viszonzásul jól megleckéztetett. Nem elég, hogy a buszon veszem a jegyet még számolni sem tudok és rám kell várnia mindenkinek. De most remélhetőleg jól megtanultam. Azt hiszem. Talán.

1. Véletlenül összeakadtam a jamaikai rummal izesített csokitojásokkal a konyhaszekrényben. Igen, azokkal, akiket március elején még azért vettem, hogy majd beviszem a csajoknak húsvétra.

2. Jaaaj, hát szupi kis alkalmazások vannak az iwiw-en! Csak azt nem tudom, hogy ha én egyiket sem kívánom használni, akkor miért van a nevem mégis játékban? Kapom az értesítést, hogy valaki az ismerőseim közül válaszolt arra, hogy jó-e az én ízlésem. De miért? Ki kérte, hogy erről bárki is nyilatkozzon? És ha én nem akarok ilyet játszani? Vagy ez a csali? Hogy húha, valamit mondott rólam valaki, akkor azt meg kell tudnom, szóval fel kell vennem az alkalmazást... Ha valakinek véleménye van rólam, nyugodtan elmondhatja nekem, akkor is, ha az éppen rossz. Legfeljebb soha többé nem állok szóba vele. :)

3. Atyaég! Ki volt az a balfék, aki egy jujjdeférfi sármos álrosszfiúnak (akit Banderas játszott) engedélyezni bírta a Gaby (Gábi... de ó miért?) nevet? Vagy ez egy vígjáték lett volna? A Thick as Thieves még így is hatost kapott, ami szerintem csak valami tévedés lehet. Pedig színészek is szerepeltek benne. De az egész film unalmas utánérzés volt. Mintha már láttam volna valahol, csak az érdekesebb változatot. Az első kockáknál beugrik, hogy a VörösZsaru is hasonlóan indul, aztán kiderül: öreg róka fiatal naggyonkúl társat újít magának a nagynagynagy akcióhoz. Ezt is láttuk már pár verzióban. Amikor megjelent a szőke maca, mindjárt arra kellett gondolnom, hogy a SeronSzton biztosan pont nem ért rá, a táncparkettes jelenet meg csak ráerősített erre. Sajnos az unalmassága miatt nem tudtam nevetni a halovány poénokon, nem is éltem bele magam, pedig nyilván izgalmasnak hangzik a történet. A végén meg a többfordulatos hipercsavar szinte kötelező elemnek tűnik, nem is váltott ki megdöbbenést, inkább csak tudomásul vettem, hogy ásztámindenit, mindenki borzasztóan átverte itt szegény Banderast, de már jött is szintén elmaradhatatlan hepiend, hogy a szerelem az igaz volt. Nem nézem meg többször.