Hajnali hatkor a helyi buszon, szerintem bárkivel előfodulhat, hogy belezavarodik a számolásba. Esetleg előző este már aggódott, hogy reggel korán az ezresből tud-e majd visszaadni a sofőr, és inkább 2 jegyet kért, ami 440 pénzbe kerül. Az ezres mellé odatett 40 aprót, aztán mire megkapta a visszajárót, ezt az apróságot elfelejtette és szólt, hogy többet kapott vissza. Szerintem normál esetben az ember a fejéhez kap, megköszöni, a sofőr nyugtázza és kész. Na velem is így történt egészen a fejemhez kapásig. Nevettem egyet és megköszöntem, meg mondtam, hogy ó, tényleg és bocsánat. Erre a sorfőrbácsi nem becsukta az ajtót és indultunk, nemnem. Ő jó hangosan elkezdte mondani, hogy: hát maga adott 40 forint aprót, akkor meg az ezresből 600 jár vissza. Itt kissé kihajolt a fülkéjéből, hátrafordult a többi utashoz, nekik folytatta még hangosabban, hogyaszongya: nem akarom én átvágni magát, csókolom! Én az előadás közepe táján indultam el égő fejjel hátrafelé. A végén a csókolommal (úgy hangzott, mintha csak azt mondaná:na most jól megkapta a hp), tökéletes megsemmisítő csapást mért rám. Megvárta míg leülök, komótosan becsukta az ajtót és már indultunk is. Biztosan vannak rossz tapasztalatai, de szerintem én kedves voltam, csak álmos. Ő meg viszonzásul jól megleckéztetett. Nem elég, hogy a buszon veszem a jegyet még számolni sem tudok és rám kell várnia mindenkinek. De most remélhetőleg jól megtanultam. Azt hiszem. Talán.