Nagyon, nagyon, nagyon remélem, hogy most sikerült! Talán jó jel, hogy ez lett mind közül a leghabosabb. Csak úgy csillogtak a kis légbuborékok benne. Mert ha esetleg netán - valami csoda folytán - jó lenne, akkor elmondhatnám, hogy tudok pillecukrot gyártani, a receptet ugyanis már fejből nyomom. Ki se nyitottam.

Kár, hogy csodák csak a mesékben vannak. 

Hehe, lassan érdemes lenne egy külön pillecukor címkét gyártani... 

Olyan helyet hagytunk ott két hónapja, ahol alig volt fehér. Talán csak a lámpák. A falak mind erős sárga színre voltak festve. Nem mondom, kellett pár hét mire megszoktuk, de mindannyian nagyon szerettük. Itt minden fal fehér, ami kicsit uncsi (ebben a lakásban gyakran előfordul az ilyesmi). Annyira rettenetesen hiányzik nekem a sárga! Mindenhol azt keresem, és legszívesebben hazahordanék minden sárga dolgot amit épp meglátok. 

 A lakás persze nem rossz (igazából hasra kéne esnem tőle, tudom), mindenkinek nagyon tetszik. Nekem is tetszik, csak benne élve azért érzek néhány apró hiányosságot. De nem gond, már vannak terveim az uncsi részek feljavításra. Minden jó lesz. Bár... Aki úgy gondolta, hogy a konyha padlóját fényes fehér járólapokkal fedi be (mert az szép), azt jól meg kellene ijeszteni, aztán beállítani egy hónapra takarítani. Öt perc. Ennyi ideig tiszta, gondos felmosás után. Amennyiben nem lépünk rá. Egyéb esetekben 3 perc. Ezt például nagyon nem bírom.  Szerencsére ez azért sokkal kevésbé rossz, mint amennyire jó az erkély. Imádom az erkélyt! Szépek a virágaim, és láthatóan jól érzik magukat, ahogy én is ha kimegyek. És gyakran kimegyek, ha fúj, ha esik, ha hétágra süt a nap. Enni-inni is nagyon jó odakint, de ma egyszerűen csak kifeküdtem a szőnyegre, és élveztem ahogy a szél borzongásig cirógat, és a virágillat az agyamig kacskaringózik. Eddig ez a legjobb itt.

Harmadikra (végre és nagyjából, de) sikerült. Ez kávés-fahéjas lett. Negyedikre meg majd tökéletes lesz. És citromos. Juhéj.

Ja és persze most megtanultam, hogy mi kell a jó pillecukorhoz: Gombelem.

Elmesélem inkább a halasat, mert az jó volt. Halászlét azt legalább tudok főzni. És múlt pénteken főztem is, vagy 8 kilócska halból.  (Igen, vettem elemet, kimértem mindent pontosan, most a hűtőben pihen, én meg várom azt a szivacsos, gumiszerű, ruganyos valamit, ami majd boldoggá tesz, de minimum gyanus, hogy csak kb. feleolyan magas, mint a receptben látott képen) A három nagy szörnyeteggel tele volt a mosogató. A kész halászlével meg tele volt a két legnagyobb edényem. Ja, és most először kockáztam fel a halhúst. Az is egész könnyen ment. És biztos, hogy a leves nem lett rossz (csak picit túl paradicsomos) mert szombat estére elfogyott az utolsó cseppig. Persze vendégek voltak nálunk, ők is ettek belőle, különben négyünknek csak feleennyit szoktam csinálni. Sütöttem még palacsintát is, elvégre péntek volt vagy mifene. (Felnyitottam a fehérhúsú őszibarackból készült lekváromat. Nagyon finom lett, talán jobb mint a nektarinos. Tavaly elkapott a lekvárfőzési láz és lekvárosítottam mindent ami a kezem ügyébe került. A szilvával kezdődött és, mivel az jól sikerült, folytatódott egy kis barackkal, körtével, s miután megőrültem, szőlővel és lime-os sárgadinnyével. Ez utóbbit még nem mertem kinyitni.) Vasárnap anyósoméknak már csak mesélni tudtunk a nagy halászlévacsoráról. 

Pillecukrot mondtam volna? Óóóó, szóljon már valaki, hogy hülyeségeket beszélek! Neeeem, dehogy pillecukor! Nemnemnem. Ragacsos-nyúlós rágógumi-cukor. Tökéletes lett. A konyhában mászik ragacsoskodva, csillogósan egy lapostányéron. És gyönyörű rózsaszín és málnaízű. 

Azért is megcsinálom a pillecukrot!

A csodás-giccses hétvége méltó befejezéseként vasárnap este jutott eszembe, hogy milyen jól lehetne pillecukrot pirítgatni gyertyalángnál.

Az első adag tegnap nem sikerült, a második ma. Bár ez a mai már sokkal ragacsosabb és nyúlósabb volt mint a tegnapi, és habosabb is. Csak lapos. Talán túl nagy a keverőtálam. A tegnapiba túl sok cukrot tettem. Óvakodnom kellene a túloktól.

Na, megnéztem újra. Ott hever a hűtőben és nem jó. Továbbra is nyúlik és ragad, pedig már nem kellene annyira ezt  csinálnia. Hagyom a fenébe inkább, kit érdekel a hülye pillecukor?

A hétvége az olyan volt, de olyan... Mert mióta ideköltöztünk, hétvégén élünk. Vagyis én. Hétfőn még jó, szerdán pocsék, csütörtökön már készülök a péntekre, és akkor péntektől juhéj. Pénteken jönnek a kölykök. Onnantól megy a palacsinta+bableves program, és mesélnek, és azt mondják, hogy jó hazajönni, és barátnőt hoznak, vagy más jön hozánk. Vendégágyat csinálunk és sétálni megyünk. És van piacozás és főzés és kint eszünk amikor csak lehet, és motorozunk és sütizünk. Meg ilyenek. És mindig szól a zene. 

Nem szabadna panaszkodnom, egyre jobban elfoglalom magam hétközben is. Már tervezgetem, hogy mit fogok festeni az üvegtéglára, és pillecukrot gyártok.