Elmesélem inkább a halasat, mert az jó volt. Halászlét azt legalább tudok főzni. És múlt pénteken főztem is, vagy 8 kilócska halból.  (Igen, vettem elemet, kimértem mindent pontosan, most a hűtőben pihen, én meg várom azt a szivacsos, gumiszerű, ruganyos valamit, ami majd boldoggá tesz, de minimum gyanus, hogy csak kb. feleolyan magas, mint a receptben látott képen) A három nagy szörnyeteggel tele volt a mosogató. A kész halászlével meg tele volt a két legnagyobb edényem. Ja, és most először kockáztam fel a halhúst. Az is egész könnyen ment. És biztos, hogy a leves nem lett rossz (csak picit túl paradicsomos) mert szombat estére elfogyott az utolsó cseppig. Persze vendégek voltak nálunk, ők is ettek belőle, különben négyünknek csak feleennyit szoktam csinálni. Sütöttem még palacsintát is, elvégre péntek volt vagy mifene. (Felnyitottam a fehérhúsú őszibarackból készült lekváromat. Nagyon finom lett, talán jobb mint a nektarinos. Tavaly elkapott a lekvárfőzési láz és lekvárosítottam mindent ami a kezem ügyébe került. A szilvával kezdődött és, mivel az jól sikerült, folytatódott egy kis barackkal, körtével, s miután megőrültem, szőlővel és lime-os sárgadinnyével. Ez utóbbit még nem mertem kinyitni.) Vasárnap anyósoméknak már csak mesélni tudtunk a nagy halászlévacsoráról.