Azért is megcsinálom a pillecukrot!

A csodás-giccses hétvége méltó befejezéseként vasárnap este jutott eszembe, hogy milyen jól lehetne pillecukrot pirítgatni gyertyalángnál.

Az első adag tegnap nem sikerült, a második ma. Bár ez a mai már sokkal ragacsosabb és nyúlósabb volt mint a tegnapi, és habosabb is. Csak lapos. Talán túl nagy a keverőtálam. A tegnapiba túl sok cukrot tettem. Óvakodnom kellene a túloktól.

Na, megnéztem újra. Ott hever a hűtőben és nem jó. Továbbra is nyúlik és ragad, pedig már nem kellene annyira ezt  csinálnia. Hagyom a fenébe inkább, kit érdekel a hülye pillecukor?

A hétvége az olyan volt, de olyan... Mert mióta ideköltöztünk, hétvégén élünk. Vagyis én. Hétfőn még jó, szerdán pocsék, csütörtökön már készülök a péntekre, és akkor péntektől juhéj. Pénteken jönnek a kölykök. Onnantól megy a palacsinta+bableves program, és mesélnek, és azt mondják, hogy jó hazajönni, és barátnőt hoznak, vagy más jön hozánk. Vendégágyat csinálunk és sétálni megyünk. És van piacozás és főzés és kint eszünk amikor csak lehet, és motorozunk és sütizünk. Meg ilyenek. És mindig szól a zene. 

Nem szabadna panaszkodnom, egyre jobban elfoglalom magam hétközben is. Már tervezgetem, hogy mit fogok festeni az üvegtéglára, és pillecukrot gyártok.