A délelőtt még csak-csak. A munka elterelte a figyelmem. Délután rájöttem, hogy miért nem kapok választaz egyik levelemre, aztán rájöttem, hogy a másikra meg nem is fogok választ kapni. Zuhogott a hó, összefagytam. Hazafelé, már a kocsiban összevesztünk É.P.-vel. Értem, hogy utálja már a telet, de nem én tehetek róla, hogy még mindig ilyen idő van. Itthon elkezdtem a vacsorát csinálni, és akkor jöttem rá, hogy elfogyott a krumpli, Na ez a legkisebb baj, csináltam rizst. Azaz akartam. Mikor elővettem, a tartó teteje kezemben maradt, többi része nagy durranással landolt a kövön. A rizsből alig maradt, úgyhogy rizi-bizi lett belőle, kb. fele-fele arányban. Lehet, inkább zöldköretnek kellett volna nevezni. Konyhát feltakarítottam, és belemerültem ebbe:

Zavar a tükör, gondoltam festek rá valamit. Majd meglátjuk, milyen lesz, a végére. Csak az a baj, hogy hiába foglaltam el magam, nem szűnt a feszültség. Végül újra ideültem, akkor meg senki nem akart velem beszélni. Rossz nap. Rossz a kedvem.