1. Mit tehetett a srác?

2. Tényleg van ilyen az életben?

3. Nem csodás és izgalmas a tisztalap? (najó, a nagytakarítás ami kinéz a srácnak, az nem annyira jó)

- Szia, egyszer 4 éve voltam nálad párszor. Nem hiszem, hogy emlékszel...

- Szia, emlékszem rád, hogy vagy?

- Elfelejtesz majd?

- Kegyetlen legyek?

- Igaz legyél.

- Remélem, különben már most felköthetem magam.

Mire ez a nagy érdeklődéshullám? Miért nem mondjuk 15 vagy 20 évvel ezelőtt? És akkor arra gondolok, hogy ez bizonyára az én remek személyiségemnek szól, ami az évek során csak teljesedik, csiszolódik, színesedik, és hát, nemhiába érek már olyan régóta, értékelik ezt a férfinépek, mert ez olyan, hogy átjön még a legrövidebb nyáriruhámban is. Nincs mese, elkaptam a kisugárzást, és. Ugye.  É.P. erre kötelességének érzi, hogy megnyugtasson: hát persze, hogy megnéznek. És közben mindegyik arra gondol, hogy vajon miért hord ez a nő olyan ruhákat, mintha fiatal lenne. És akkor arra gondolok, hogy teljesen igaza van.

Kellene nekem végre valami csinos nájlonotthonka, meg néhány térdig -vagy az alá- érő szoknya.

Még a strandos akció keretén belül voltunk pár helyen.

Zalaegerszeg: megint ettünk a Mangóban, de most egyáltalán nem voltunk úgy elragadtatva, mint tavaly. A kaja fincsi, de több mint egy órát vártunk rá. Körülöttünk mindenki hamarabb végzett, azok is, akik jóval utánunk jöttek. Jó, hát tudom én, hogy menüt kellett volna rendelnünk, de nem, ez akkor sem tetszett. Szerencsére a  fürdés ellensúlyozta ezt az apró kellemetlenséget. A víz pont jó volt csúszdázáshoz és van egy rakás csuszi. A gyerök mindent végigjárt idén is. A kicsike gyerekcsuszitól a csőig, mindent. Kellemes volt, de a legjobb rész akkor jött, mikor elkezdett szakadni az eső. Végre egyszer elázhattam anélkül, hogy bárki hülyének nézett volna. Szép kényelmesen összepakoltam, egy pad alá tettem a cuccunkat, aztán mindannyian beültünk a jacuzzi medencébe és lestük az esőt.

Egerszalók: ami kész van belőle, az kényelmes, de nem otthonos. Vegyesek az érzelmeim ha visszagondolok. Tök jó a sokféle medence, a gyógyvíz, nagyon tetszett a rengeteg ülő- és pihenőhely a vízben és az épületben, kényelmes nyugágyak, ha mégoly apró is, de az illatos, visszhangos, forróvizes, hidegvizes medencék, a köves aljú lábfürdők, szóval vannak itt jó dolgok. Viszont. A fürdő épületének semmi hangulata nincs, a fölé tornyosuló hatalmas félkész(se) hotel meg még rátesz egy lapáttal. És hiába a hegyek meg a természet, ha a fürdő területén egyetlen szál fa sincs. És az is inkább lehangoló, hogy megvannak a strandmedencék helyei, vagy éppen a félkész medence lekerítve, mint építési terület. Szóval félkész. Ami tutijó benne, az a víz.

Kiskunmajsa: na ki akar igazi strandra menni? Mert ez az. Olyan régifajta strand, ahova betelepítették az élményfürdőt. Hűvös fás részre terítettük a plédet, aztán mentünk felderíteni. A szokásos berendezésen (uszoda, gyógyvizes medence, élményfürdő benti és kinti, néhány csúszda, jacuzzi) túl ez a strand rendelkezik még bódésorral is, ahol mindenféle strandoláshoz tartozó dolgokat is árulnak, meg fagyit és jégkrémet, gofrit meg palacsintát, sült halat, lángost, kolbászt, virslit, sőt hot-dog, hamburger, gyros, kínaikaja biztosan - de talán még pörkölt is - volt. Meg egy tavacska, szintén fürdőzésre. Annak is egyik felében kiépített úszópálya (van olyan?) vagyis pálya úszáshoz, középen egy hatalmas felfújt izé, amire fel lehetett mászni annak aki tudott, meg egy óriási sárga banán kicsit odébb. Meg homokos part. Ja, és ráadásul van újságkölcsönzője!

Azt már meséltem, hogy láttam/hallottam a KLB-t? És itt most nem a Katolikus Labdarúgó Bajnokságról van szó. Nem vagyok oda a jazzért, felvételről hallgatva egy kis PatMetheny a maximum, nekem túl bonyolult az a zene. Az én egyszerű kis lelkemnek elég egy csöpp dallam, csak dallam legyen benne. Azt viszont tudom, hogy az élőzene varázsol. Ezért mentem el meghallgatni őket, mikor É.P. hívott. Igyekeztem teljesen nyitott lenni, be akartam fogadni a zenét meg minden. Előtte még izgis volt, aztán felment ez a három gyerek a színpadra és belekezdtek. Hát. Az első szám az lehet valami vizsgaféle volt, aki utána is maradt, az megkapta ami járt. Nagyon belekezdtek, az én fülemnek sok volt, egyszerűen nem találtam ki, hol, mikor és miért játszik, sehol egy nyúlfarknyi dallam, csak három hang, könyörgöm, ennyi elég, ha másodszor is eljátszák, már megismerem és az nekem jó. De nem. Csak nyomták keményen a káoszt. De egyszercsak túl voltunk rajta és lehet, hogy nem hülyeséget csináltak, mert mikor másodszor is belekezdtek, egyszerre minden a helyére került. Teljesen rájuk hangolódtam, feloldódtam (ők már a kezdést is nagyon lazán csinálták) és azt éreztem, hogy ezek a fijuk olyanok, mintha csak a játszótéren (milyen furcsa, hónapok óta, vagy talán egy éve, hogy ezt a szót nem használtam, ma meg már másodszor írtam le) lennének. Összejöttek és játszanak, mint a gyerekek. Néha rosszalkodnak is, de nagyon nagyon elevenek mindenük a játék, és mindenből játékot tudnak teremteni. Akár a padlón sikkantó cipő hangját is beleveszik a zenébe. És valódi zenét varázsolnak belőle. Innentől kezdve minden hangot élveztem. Az első rész könnyed játékos hangulatban telt, a szünet után egy kicsit súlyosabb lett a mondandójuk, de addigra már átvettem a stílust és tudtam követni. Irtó jó volt! Egyfolytában vigyorogtam! Ez mondjuk minden olyan koncerten így van ami tetszik, de itt boldogan vigyorogtam. Olyan felszabadító érzés ült rajtam. Nem hiszem, hogy itthon meghallgatnám a lemezüket (bár ki tudja, még egyszer sem hallottam) de az biztos, hogy élőben hallani akarom még őket, mert ez a koncert hatalmas volt! :)

Találtunk pár tucat könyvet a nagymamám házában. Sajnos nem az én kitudjahovatűnt könyveim azok, de ezeknek is nagyon örültünk. Hazahoztam néhányat. Kicsit egérszagúak, de egyébként épek. A Pál utcai fiúk, és A kígyómadár palotája apukámé volt gyerekkorában. Azt hiszem a gyerekkönyvei nagy része most nálam van. Egyébként utóbbi az Orchideavadásszal és a Kékszeművel együtt kedvenceim voltak úgy 10-12 éves koromban. Be is vittem az osztályba mikor könyvtárat csináltunk. Ma is ott van bennük ceruzával, hogy F.M. 6. o. könyvtári. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a gyerekeknek. Elhoztam még A művészinas címűt, meg A három testőr 1922-es kiadású sorozatát. Kíváncsi vagyok milyen a szöveg benne. Sajnos csak otthon fogom tudni olvasgatni, mert nem fér bele a táskámba. Oda azt hiszem választok valamit a nagymamámtól maradt zsebkönyvtárból. :)