2009\05\31

gyerök

-Anya, anya... van neked egy nagy hibád.

-??

-Nem lehet téged eléggé szeretni.

 

Csak tudnám, honnan tanulják ezt a kölykök...

gyerek szeretem

2009\05\28

szerettem ezt

"Ha ott van a szíved mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved mindig találsz kifogást."
Ylla Kier, tizenharmadik múzsa (még akkor is, ha ez talán szerénytelennek tetszik) szabadidős nimfa, papucsorrán pamutbojt és forrás hivatalos naplója. Clarisse McClellan életmód tanácsait követve.  Ez itt a kirakat!
Vigyázat! Helyenként (mindenhol) ömlengést tartalmaz!

ylla

2009\05\26

kisnőci

Azt mondja nekem:
-Anya szerintem te olyan szép vagy
Olvadó szemekkel lesem a tündéri kis pofáját, ő meg így:
-Senkinek nincs ilyen kedves, melegszívű, aranyos anyukája
Teljesen kész vagyok. A tízéves lányom hazavágott egyetlen mondattal. Mit tehetnék, hogy a könnycseppjeim visszavonulót fújjanak?
-És nagyon szeretsz is engem
Nekem annyi. Az utca közepén megállunk és jó szorosan, hosszan megölelgetjük egymást. Piszézünk is, ő közben folytatja:
-Anya én úgy szeretlek... mit kapok vacsorára? :) 
 
 
 
Reggel kétségbeesett telefonhívás ér a metróban. Nagy a zaj, a vonal szaggat.
-A.a ni.cs .eg a .ulcs.m!
Szinte pityereg, hallom, hogy baj van. 
-Jól van, nyugi, nem lesz gond. Nincs a táskád aljában?
-Nincs
-Nem volt nálad szatyor, vagy tornazsák? Nincs abban?
-Nincs
-Hát hova tetted legutóbb?
-A székre
Itt mindjárt gondoltam, hogy akkor este elbeszélgetünk a kulcstartóról, mert székre kulcsot tenni nem túl okos dolog
-Nincs leesve a szék alá?
-Niiincs! Anya siess, mert el fogok késni
Ezt már sírva mondja.
-Oké, semmi baj, készülj össze teljesen.  Megfésülködve, cipőben, táskával a hátadon, szóval állj útrakészen az ajtó elé, ha készen vagy. Én meg szólok a mamának, majd átmegy és bezárja ő az ajtót. Így még odaérsz nyolcig, aztán délután együtt megkeressük.
Telefon anyukámnak, ő rohan ahogy tud. Telefon a kisnőcinek, a mama megy. Erre ő
-Jóó, de már megtaláltam a pulóverem.
Micsoda??? A mit? Pulcsit? Nem kulcsot? Úgy mondja, hogy... nincs kétségem, hülyének néz.
Komolyan, hát ki gondolta volna, hogy a gyerek 30 fokban a pulcsiját keresi sírva. Minek? És ha már az nincs meg, meddig tarott volna benyúlni a szekrénybe és egy másikat felvenni? Eszméletlen, hogy miket tud csinálni ez a nőci! Hab a tortán, hogy én kaptam a leszúrást, mert nem készítettem ki neki a pulóvert. Utána végigkuncogtam a metróutat, egyszerűen nem lehetett kibírni nevetés nélkül.  :)

gyerek vidám szeretem

2009\05\25

315. fejezet, melyben akarata ellenére lehúzza, egyedül vásárol bukót, később pedig beszorul

Volt, nincs kedvenc fülbevalóm. Valószínűleg elfáradt az anyag (ezt az is alátámasztja, hogy aznap nyelvlógásig takarítottam, sürögtem-forogtam), de pontosan már soha nem fogom megtudni. Az én kedvenc fülbevalóm úgy néz ki (már amelyik megmaradt), hogy a kis bedugóján két ki láncocska fityeg. Egy nagyon vékony ezüstös és egy vastagabb fehér, kis kövekből. Elememben voltam, csak úgy pikk-pakk rendet raktam, fürdőtakarítás megvolt, na akkor már minden legyen okés, frissen, lendületesen beléptem a wc-be és kapásból lehúztam, hogy az esetleges ottfelejtett kisebb-nagyobb meglepetésektől mentesítsem mielőtt nekilátok. Csakhogy. Amint beléptem és előrehajoltam, a szemem sarkából láttam, ahogy a fehér kis lánc husssss elsuhan az arcom mellett, egyenesen a wc csészébe. És teljesen hiába láttam, a kezem már nem bírt leállni, így aztán volt, nincs kedvenc fülbevalóm. Lehúztam.


Igen, a bukósisakot tényleg én, tényleg egyedül. Mondjuk előtte azért jól megnéztük a neten, de tiszta szerencse, hogy éppen abból volt olyan kis méret, ami nekem kell. Örülök neki nagyon, mert a régi már eléggé kitágult. Eredetileg fehér lett volna pirosas virágokkal és szivekkel, de az túl nagy volt. Ez a fekete, amit végül most választottam, jobban tetszik. Azért szivecskék ezen is vannak. Jajj, hát nem is tudom, tudnék-e szivecskék nélkül felhőtlenül és boldogan motorozni. :)

Szombaton délelőtt függöny után járkáltam a városban, mert a gyerök nem tud sokáig aludni a mostani mellett. Az ugyanis kiválóan sötétít ott ahol van, de az a 2x15 centis sáv, ahol nincs, gallyra vágja az egészet. Na függönyt nem kaptam, viszont ha már, akkor jól bevásároltam, hogy a hétvégén ne legyen ezzel gondom. Természetesen tűsarok, rövid szoknya kombóban nyomtam. (Hogy is lehetett volna másképp) Táska a vállamon, tömött szatyor a kezemben. Mindkettőben. Dupla ajtó van az áruház bejáratánál, a kettő között gumiszőnyeg. Kifelé menet láttam, hogy az ajtón "tolni" felirat áll, ennek örömére csak úgy menet közben rrrendkívül kecsesen megemeltem a jobb lábam és rendesen kirugtam az ajtót, hogy ne kelljen nekem szoronkodni a nagy csomagokkal. Ajtó sarkig tárult és szép lassan kezdett becsukódni, én meg elindultam. Volna. Csakhogy a bal cipősarkam beszorult a gumiszőnyegbe. Párszor megpróbáltam a lábammal kiemelni, közben az ajtóról teljesen megfeledkeztem. Szerencsére épp befelé jött egy fiatalember, ő megfogta és tartotta(különben jól hátsón billentett volna), míg én lehajoltam és kicincáltam a cipősarkam. Francoskrumpli! Oké, hát semmi gáz, kiszabadultam, és az első ajtón túl voltam. Cipőt ledobtam, belebújtam és léptem egy jó nagyot. Aztán ott is ragadtam. Fő a változatosság, most a jobb cipősarkam próbáltam kihúzkodni a gumiszonyeg fogságából, és egy fiatal leány tartotta a második ajtót, míg végre sikerült kitépnem onnan az én kedvenc piros cipőcském sarkát. Már nem is próbáltam meg felvenni, inkább kimentem úgy mezítláb a külső ajtón. Az a másfél méter széles sűrű vasrács ami még következett, már nem ért meglepetésként, csak mentem amíg aszfaltot nem értem. Nevettem és bosszankodtam egyszerre. Még nekemis nagyon vicces volt ahogy szerencsétlenkedtem, de utáltam a világ összes gumiszőnyegét.

vidám ylla áááá...

2009\05\25

munkás

 

Ma rettenetesen nagyon dolgoztam. Pölö ezeket sikerült gyártani:

Százhalombatta - Szűzhalombatta

fellebbezés - bellebbezés

kijárat - kirájat

 

Később meg csak írtam, csak körmöltem szorgalmasan a számokat... két oldallal korábbról. Aztán javítgattam még szorgalmasabban, és nagyon örültem, hogy észrevettem még mielőtt kikerült volna a kezeim küzül. Nem ott jártam, az biztos.

 

 

áááá...

süti beállítások módosítása