Valamelyik fölöttünk lévő lakásban szinte minden este szexelnek. Mondjuk engem nem zavar, a szobákban nem hallani, csak a fürdőszobában, konyhában meg a vécén ülve. Szóval tényleg nem zavar, de a ma esti menet közben elrágódtam néhány gondolaton. Először azon, hogy érdekes a szokásos esti konyhai dolgaimat úgy végezni, hogy közben hallom őket. S vajon hányan hallgatják még ugyanezt rajtam kívül, és milyen jó, hogy fogalmam sincs kik azok. Mióta járhatnak együtt? Mert a hangokból úgy gondolom, biztosan nem régi/gyerekes páros. Érdekes, az is, hogy a férfi hangjáról inkább az ugrik be, milyen jó, hogy sosem fogtam ki ilyen igazán hangos férfit. Ezek a kiabálásszerű, öblös aaaa-k nekem inkább úgy hangzanak, mintha direkt a többi lakónak szólnának, hogy: esztfigyu mekkkora party van nálunk! :) 

Tudom, tudom, én meg biztosan csak irigy vagyok. :)

 Ez a harmadik hét, hogy vasárnap kivasalom az összes inget, nem csak a következő napra valót. Lehet, hogy beteg vagyok.

Múlt péntekig még leírhattam volna, hogy sosem volt műkörmöm. Hivatalosan még most is leírhatnám, de szerintem ez akkor is az. Gyakorlatilag annyi a különbség, hogy amit viselek kevésbé vastag, és nem nyúlik túl a saját körmeimen. Hogy miért? Nem is tudom. Csak ki akartam próbálni, talán pont azért, mert még sosem volt. Csábított, hogy hetekig lehet szép anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnom. Csillog, de mégsem túl feltűnő. Készítés közben azt a tanácsot kaptam, hogy minél tovább megmaradjon újszerűnek, a házmunkát végezzem kesztyűben. Igyekeztem így is tenni.

Nem lesz több műköröm-szerűség. Ezt a hétvégi pusztításom alapján bizton állíthatom. Az eredmény: egy talpaspohár, két magas vizes (az egyik kb. százezer kisebbnél is apróbb szilánkkal borította az egész konyhát), egy bögre, egy kistányér, és ráadásul úgy néztem ki, mint rf*Dexter mamája. 

rf: rajzfilm

 Szeretnék leállni a cukorral egy kis időre. Valójában legjobb lenne mindenféle édessel leállni. Se cukor, se méz. Igazán nem könnyű feladat. Nehezebb mint leszokni egy sorozatról. Kb. olyan nehéz, mint Gombóc Artúrnak Afrikába jutni. Pár éve egyszer már sikerült és akkor tényleg jobban éreztem magam tőle, de most hiába igyekszem hónapok óta, mindig van valami, ami miatt halasztom. Elvileg ma végre belekezdtem, aztán, hogy csinálom-e rendesen, az úgy szerda körül derül ki. Már ennek az egy napnak is örülök, mert ha úgy alakul, pillanatok alatt meggyőzöm magam a dolog feleslegességéről, és boldogan adom fel az egészet akár egy ajándék pudingért, szelet szülinapi tortáért, potya gyümölcssalátáért, kis amerikai csokiért, vagy mert valaki meghív kávézni. Igen, az első hét a legnehezebb.

Tiszta szerencse, hogy nincs túl sok káros szenvedélyem amiről le kellene mondanom, mert lemondásban elég pocsék vagyok. Általában csak valami kényszerítő körülmény segít rajtam. Juteszembe, van mentségem (méghozzá egy mindenre tökkkéletes mentség), pont ma este olvastam, hogy a skorpió a szexhez ért csak igazán. Nahát. Mit számít ezután, hogy miben vagyok pocsék?

Végre cserélik az ablakokat a lépcsőházunkon is. Az állvány eltakarja a konyhaablakot. Most örülök, hogy pont azt nem pucoltam meg. 

Az előző bejegyzéshez annyit, hogy (seggnyalás nélkül mondom) mindig csodáltam azokat a nőket, akik a gyereknevelés mellett a lakást is rendbentartják, főznek és szeretgetik a férjüket. Netán dolgoznak is, és még adnak is magukra. Számomra ez egyszerűen kivitelezhetetlennek tűnik. Én már nem is próbálkozom (najó, igazából nem túl sokszor próbálkoztam, lusta vagyok). Amíg a gyerekek kicsik voltak, szinte állandó volt a kupleráj. Persze ma már könnyebb nekem is, mert a gyerekek megnőttek és jól tudják, hogy anyikájuk milyen. :)

Az, hogy mindezt miképpen lehet megcsinálni, nekem örök titok marad.

(Az meg aztán egyenesen hihetetlen, hogy vannak olyan nők is, akik társ nélkül is képesek minderre.)

Csak erre futja most; az érzéseim... aggódás, szeretés, féltés, izgalom. Az egész körítve kíváncsisággal és várakozással.

Ma este a fiam megajándékozott, így részem volt vele egy nagyon bensőséges és komoly beszélgetésben. Azért nevettünk is sokat közben. Igazán boldoggá tett vele, hogy végre nem csak nemet hallottam tőle. Azt hiszem nagyban köszönhető ez annak, hogy a hugával mostanában rendszeresen különvonulunk fontos, magánjellegű dolgokat megbeszélni (igen, fiúkról meg barátnőkről meg szerelemről, de főképpen fiúkról, meg arról, hogy miről beszélgetnek a fiúk), meg annak, hogy tegnap közösen raktunk rendet a szobájában. És nem olyan tessék-lássék módon, hanem mindenhol, így tegnap is jó estém volt. Holnap meg... holnap nagyon jó estém lesz.

Van aki kutyátmacskátnyulat tart, nekem speciel vándorikonjaim vannak. Reggelre mindig elmásznak a helyükről és úgy kell visszahúzkodni őket. Klikkesedés folyik éjszakánként.

Valami lesz. Változásszag van a levegőben. Érzem már egy ideje. Nem tudom hol és mikor és mire vonatkozik majd, de érzem. Félek és várom. Várom és félek. Várom. Kell valami friss. Csak úgy érzem, nem tudom miért?