A gyerekeim már most olyanok, mint egy-egy rocksztár. Mindig várja őket érkezéskor pár rajongó. Amint becuccolnak elsorolják a különleges kívánságaikat. Amikor tenniük kéne a dolgukat, kéretik magukat. Későig ébren vannak, sokáig alszanak, és miután továbbálltak, a szobájuk romokban hever.

1. A rózsaszín miniszoknyám full panorámás belátást nyújtott a metrón, hiába ültem szépen. Ráadásul erre csak a nap végén jöttem rá, egész véletlenül. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy volt rajtam bugyi. Igaz, hogy az világított a szoknyám alól.

2. Elfelejetettem a kapunyitó kártyát magammal vinni mikor leugrottam a virágoshoz. Pedig minden nap téma, hogy nehogy elfelejtsem magammal vinni a kapunyitó kártyát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szomszéd itthon volt, és elhitte, hogy nem betörni jövök. 

3. Ez a legrettenetesebb. Most kellett megtudnom, hogy szeretem a frissen forralt tejről a bőrt. Jajj.  

Roppant egészséges módon, mire hazaindulok két liter folyadékot benyakalok. Ebből kifolyólag alig várom, hogy szabaduljak a buszról.  Miután ez végre sikerül, öles léptekkel bevágtatok a plázába. Pisilni. 

 Mitisakartam...

Ja, hogy micsoda hülyeség ez! Ugyanolyanok az utcák, az emberek, a helyek ahova járunk, ugyanúgy pislákol a lámpa a kereszteződés mellett. Ezt tudom. Mégis teljesen más érzés így látni, hogy már csak huszonhármat alszunk itt. Elköszönök, persze szigorúan csak magamban, hiszen nem a világvégére költözünk és biztosan jövünk még vissza gyakran, és még az is lehet, hogy visszaköltözünk majd egyszer, és biztos jó lesz majd ott ahova megyünk, és majd tartjuk a kapcsolatot. Hát azért én csak elköszönök magamban.

(Tudomtudom, nemis gúla. De az olyan nem jól veszi ki magát, hogy: én vagyok az elmosott edények halomba rakásának mestere. A halommester.)

 Hogy addig már nem csinálok nagytakarítást! Juhéj! 

Fogalmunk sincs, hova költözünk, egyelőre csak a város biztos. Miután hazaérünk, villámgyorsan rá kell találnunk a következő lakásra, mert márciusban már nem lakunk itt.

 Néha megijeszt a fantáziám.

Aztán mikor eszembe jut, hogy az én fantáziám sok más emberéhez képest nem is olyan különösen dús, akkor egyenesen megrémülök.

 "ui: 17? Sürgős fogyókúráznivalóm van azthiszem..

 Délután még mitnemadtam volna egy karcsú derék - kerek fenék kombóért. Estére mitnemadtam volna egy karcsú derékért, feltéve hogy minden egyéb ugyanolyan marad rajtam. 

De ez mind semmi! Mostanra már olyan hiú vagyok, hogy azt várnám, hogy így, bármi változás nélkül odalegyenek értem. Meg vissza.  

 Mikor a második jött a lakást fényképezni, nem voltam itthon. Mondom É.P.-nek előző este, hogy mindenhol rendet hagytam, csak az ágyakat kell megigazítani meg reggeli után az edényeket a mosogatógépbe rakni... ja, és a széken szárad egy bugyi, azt lécci feltétlen gyűrd be a fiókomba.

Igen. A képen ott a bugyi. 

Egy szerencse, hogy nem lehet tudni mi az. :)