2008\11\20

izé

Ma egyfolytában szeretéshiányom van. Gyanítom ma semmi nem lenne túl sok...

Lehet, hogy holnap is így lesz?

hm... apró titkok

2008\11\05

leltár

Még sosem csináltam ilyet, nem is tudom mi jött rám. Ma elkezdtem egy listát. Mert először arra gondoltam, hogy talán csak 1 vagy 2 év hozott még annyi meglepetést, mint az idei. Aztán meg arra, hogy azért a többi sem volt unalmas. Mindet szerettem. Oké, majdnem mindet. :)  Majdnem mindre emlékszem is. Úgy terveztem, hogy felét most, felét holnap. De basszus! Már a feléig is hosszú.. és ráadásul menetközben rájöttem, hogy ez bizony túl őszinte egy kirakathoz. Ezért a listát megírom, de nem teszem ki. Ha valaki szeretné látni, kérésre mélben elküldöm... :)

lista szülinap apró titkok ylla

2008\10\24

"nem a legjobb dolog de közel van hozzá"

Tegnap délelőtt, találtam egy bugyit az utcánkban. A földön hevert.

Azóta eltelt egy nap... tegnapelőtt 10 óra körül indultam a városba. Az ominózus ruhadarab -a szomszéd ház előtt- az útteseten hevert. Eldobva vagy elveszítve, nem tudom. Előítéleteim vannak. Szokás szerint. Fekete bugyi. Illetve bugyinak csúfolt izé. :) Én nem szeretem ezt a fazont. Eleje apró háromszög, rajta strasszból kirakott szív, a többi csak pánt. Úgy hívják a nevét, hogy zsinórtanga. Igen-igen kevés nőnek áll jól. Szerintem. Vagy mégsem. Valószínűleg csak számomra tűnik így. Nekem is van 2db hasonló a fiók legmélyén. Úgy kaptam (Sosem gondoltam, hogy anyukámtól kapok ilyesmit és fogalmam sincs milyen meggondolásból válaszott nekem épp ilyet.) de egyáltalán nem tervezem a használabavételét. Egyébként bugyimániás vagyok. Öööö... azt hiszem, az vagyok. Ha 70 bugyi (+/-5) hever a fiókban az már mánia? Nem nagyon emelkedik a szám, mert állandóan cserélődnek. Mindig vannak kedvencek, némelyik egész soká marad, és van amelyik csak 2-3 hónapig bírja. Vagyis én addig bírom. De elhagyni még sosem volt szerencsém egyiket sem. :) És még egyet sem kellett eldobnom azért, mert letépte rólam valaki. Ezt néha kicsit sajnálom. Á nem mégsem. Most, hogy végiggondolom; nagyon sajnálom. :) Kedvencem a francia fazon, lehet hosszabb/rövidebb szárral, csípőig éppencsak, vagy akár derékig is felérő. Csupacsipke, selyem, pamut, kevertszálas, ritkán sportos, inkább rafinált. Nyáron rendszerint tangára váltok a meleg és a vékony ruhák miatt, bár engem igazán nem zavar, ha szemmel érzékelhető vonal húzódik a fenekemen. Az úgynevezett hagyományos fazon az egyetlen, ami teljesen kimarad. Azt nem csípem. Még mindig emlékszem rá, hogy középiskolában is mennyire utáltam. Túl laza ahhoz, hogy ne csúszkáljon, és túl sok benne az anyag ahhoz, hogy kényelmes legyen bármely helyre becsúszva is. Hogy ki milyen bugyit favorizál, attól függ, melyik áll jól. Hogy melyik a legelőnyösebb fazon, azt mindig az éppen aktuális alak határozza meg.  (Nem az, amelyik lehúzza. :) ) Ez a néhány négyzetcentiméternyi anyag elárul ezt-azt viselőjéről, ugyanakkor -jól megválasztva- igen sokat takarhat, formálhat is ahol szükséges. Összefoglalva: a bugyi fontosságát, az általa takart részek indokolják. Minden alkalom, lelkiállapot és ruha más bugyit kíván, tehát a 70 bugyi (+-5) nem sok. Akkor pedig nem is mánia. Akkor pedig minek erről írni? :) A tegnapelőtti fekete bugyit nem igazán sajnálhatta/hiányolta gazdája. Még tegnap este is ott láttam az úttesten.

Ezt most ide be. Csak mert épp hallgattam.

vidám apró titkok női izék

2008\07\01

ez van

Vegyes egy nap ez a mai. Délelőtt csupa vidámság, aztán totális kidöglés, végül estére szomorodás. Hm...

 

 Most bekuporodtam a kanapé sarkába és mindenfélék eszembe jutottak. Először is az, amit R. mondott. A multkori beszélgetés alatt előkerült az emberek-szerepek téma. Végül arra jutott, hogy álszerény vagyok. Persze tiltakoztam, de egy kicsit azért igaza van. Tudom az értékeimet, de általában igyekszem alábecsülni magam. Ő azt mondta, hogy ismer és tudja milyen vagyok, de vajon aki frissen ismer meg, az tudni fogja-e valaha? Ezen elgondolkoztam. Az általános iskola jutott eszembe, vagyis egy volt osztálytársam, N. Iskola utáni első évben voltam nála egyszer, arról beszéltünk, hogy össze kéne hozni valami találkozót. Én csak kedves voltam. Szerintem. Aztán később egy másik volt osztálytársnőm mesélte, hogy N. azt mondta neki, hogy érezte rajtam, kisebbségi komplexusom van, mert nem vettek fel  a gimnáziumba, "csak" középiskolába. :D Pedig én tényleg csak kedves és udvarias voltam.

Lehet, igaza van R.-nek. Én ugyan nem érzem, hogy álszerény lennék, de szerinte hozzámnőtt a szerep. Váltig állítom, hogy csupán tisztában vagyok magammal, és tudom, hogy:

 nem vagyok okos, de intelligens igen. Nem vagyok szép, de vonzó igen. Nem vagyok jó, de kedves igen.

apró titkok

2008\06\21

gyanta

Szóval az úgy volt, hogy elegem lett a lábszárborotválásból. Úgy döntöttem kell valami tartósabb. Gyantát utoljára '96 tájékán láttam. Gondoltam, miért ne? Olyan borzasztó csak nem lehet, mint amilyenre emlékszem. (Pedig de.) Mindjárt kétfélét is vettem, hogy legyen választék. az egyikben kis 3x6 centis darabkák, a másik meg görgőfejes mikróbanmelegítős. A kicsit kipróbáltam a karomon. Eléggé fájt, de kolleganőm bíztatott, hogy lábon nem annyira vészes. Tegnap aztán bele is fogtam. Miután bátor vagyok, azonnal a görgőfejes módszerrel estem neki.  Szépen hosszan fölkentem egy gyönyörű széles csíkot.... hát... végül lejött, de nekem már minden bajom volt. Nagy hévvel rántottam egyet, de az csak a feléig szedte le. A másik fele még ott volt a lábamon. Folyt rólam a víz, ott álltam a zidegbe, hogy ez már így marad és  azt mondtam, hogy: hát eeezt, ezt nem. Persze leszedtem, de fogalmam sincs, hogy a többi nő, hogy bírja ezt ki? Nekem speciel borzasztóan fájt. Ami azt illeti, a női magazinok tesztjei alapján eddig is az derült ki, hogy nem is vagyok nő; s eme tényt most újra igazolva látom. :)

Mára kissé ülepedett a dolog, és arra jutottam, hogy muszáj befejezni. Most jól felmelegítettem, ez is segített, meg rájöttem, hogy nekem úgy sokkal könnyebb, ha csak kis négyzeteket csinálok meg egyszerre. Nagyon fájt így is, de kevésbé mint az előző napi módszerrel. A végén már nem is visítoztam, és csak két helyen van bevérzésem. Az remélem holnapra elmúlik...

Utólag eszembe jutott, hogy láttam valami holdnaptárat amiben minden vicik-vacakról benne van, hogy mikor érdemes csinálni. Nanáhogy megnéztem. Isssteni szerencse, a szőrtelenítés is ott van tegnap is meg ma is. :)

apró titkok női izék

2008\06\19

ma reggel

Ma reggel asszem megtalált a kisugárzásom. Valahogy véletlenül nem figyeltem oda, és felvehettem. :)

Ezt csak abból gondolom, hogy épp a pirosbetűs napok előtt állok, tehát van sok pötty az arcomon, nem vettem fel átvágós peteérős ruhát, hiszen motorral jöttünk. A hajam - a bukónak köszönhetően - finoman szólva is hagy némi kivánnivalót maga után. Bőrgatya, fehér póló, táska a vállamon meg a szemeim alatt. Hát ennyi. És mégis! Ma valahogy megnéztek. Fogalmam sincs ilyenkor, hogy mi lehet ennek az oka?

A villamoson láttam egy srácot. (Hogy mondják manapság, aki már nem fiú, de még nem is férfi, hanem a kettő között van? A "pasi"-t annyira nem bírom...) Oldalról láttam. Csodaszép szemöldöke volt. A zöld szeme sem volt éppen csúnya, de a szemöldöke teljesen megbabonázott. Vagy legalábbis úgy tettem. Merthogy egyszercsak azt vettem észre, hogy már másodpercek óta azt bámulom. Volt benne néhány ősz szál. Hm... igazán tetszett! Ő megérezhette, mert egyszercsak felém fordult. :) Rám nézett, csodálkozón, - közben a zöld szemei fogva tartották a tekintetem - és valami olyat mondott hangtalanul, hogy: wow! :) De lehet, hogy ezt csak úgy képzelem én. Nem is mertem többet ránézni. :) Aztán a metróban folytatódott. Ott meg egy copfos-könyves-szakállas férfiember pislantott fel viszonylag sűrűn a könyvéből rám. Már felkeléskor is jókedvem volt, mosolyogtam mindenen. Gondolom talán ezt értette félre. De aztán a harmadik pillantás után már muszáj volt miatta is mosolyognom. :) Ezek az apróságok feldobják a napot. De, hogy mi alapján dől el, hogy melyik napot...

apró titkok

süti beállítások módosítása