Ma reggel asszem megtalált a kisugárzásom. Valahogy véletlenül nem figyeltem oda, és felvehettem. :)

Ezt csak abból gondolom, hogy épp a pirosbetűs napok előtt állok, tehát van sok pötty az arcomon, nem vettem fel átvágós peteérős ruhát, hiszen motorral jöttünk. A hajam - a bukónak köszönhetően - finoman szólva is hagy némi kivánnivalót maga után. Bőrgatya, fehér póló, táska a vállamon meg a szemeim alatt. Hát ennyi. És mégis! Ma valahogy megnéztek. Fogalmam sincs ilyenkor, hogy mi lehet ennek az oka?

A villamoson láttam egy srácot. (Hogy mondják manapság, aki már nem fiú, de még nem is férfi, hanem a kettő között van? A "pasi"-t annyira nem bírom...) Oldalról láttam. Csodaszép szemöldöke volt. A zöld szeme sem volt éppen csúnya, de a szemöldöke teljesen megbabonázott. Vagy legalábbis úgy tettem. Merthogy egyszercsak azt vettem észre, hogy már másodpercek óta azt bámulom. Volt benne néhány ősz szál. Hm... igazán tetszett! Ő megérezhette, mert egyszercsak felém fordult. :) Rám nézett, csodálkozón, - közben a zöld szemei fogva tartották a tekintetem - és valami olyat mondott hangtalanul, hogy: wow! :) De lehet, hogy ezt csak úgy képzelem én. Nem is mertem többet ránézni. :) Aztán a metróban folytatódott. Ott meg egy copfos-könyves-szakállas férfiember pislantott fel viszonylag sűrűn a könyvéből rám. Már felkeléskor is jókedvem volt, mosolyogtam mindenen. Gondolom talán ezt értette félre. De aztán a harmadik pillantás után már muszáj volt miatta is mosolyognom. :) Ezek az apróságok feldobják a napot. De, hogy mi alapján dől el, hogy melyik napot...