Mitisakartam...

Ja, hogy micsoda hülyeség ez! Ugyanolyanok az utcák, az emberek, a helyek ahova járunk, ugyanúgy pislákol a lámpa a kereszteződés mellett. Ezt tudom. Mégis teljesen más érzés így látni, hogy már csak huszonhármat alszunk itt. Elköszönök, persze szigorúan csak magamban, hiszen nem a világvégére költözünk és biztosan jövünk még vissza gyakran, és még az is lehet, hogy visszaköltözünk majd egyszer, és biztos jó lesz majd ott ahova megyünk, és majd tartjuk a kapcsolatot. Hát azért én csak elköszönök magamban.