Ma este a fiam megajándékozott, így részem volt vele egy nagyon bensőséges és komoly beszélgetésben. Azért nevettünk is sokat közben. Igazán boldoggá tett vele, hogy végre nem csak nemet hallottam tőle. Azt hiszem nagyban köszönhető ez annak, hogy a hugával mostanában rendszeresen különvonulunk fontos, magánjellegű dolgokat megbeszélni (igen, fiúkról meg barátnőkről meg szerelemről, de főképpen fiúkról, meg arról, hogy miről beszélgetnek a fiúk), meg annak, hogy tegnap közösen raktunk rendet a szobájában. És nem olyan tessék-lássék módon, hanem mindenhol, így tegnap is jó estém volt. Holnap meg... holnap nagyon jó estém lesz.