Múlt péntekig még leírhattam volna, hogy sosem volt műkörmöm. Hivatalosan még most is leírhatnám, de szerintem ez akkor is az. Gyakorlatilag annyi a különbség, hogy amit viselek kevésbé vastag, és nem nyúlik túl a saját körmeimen. Hogy miért? Nem is tudom. Csak ki akartam próbálni, talán pont azért, mert még sosem volt. Csábított, hogy hetekig lehet szép anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnom. Csillog, de mégsem túl feltűnő. Készítés közben azt a tanácsot kaptam, hogy minél tovább megmaradjon újszerűnek, a házmunkát végezzem kesztyűben. Igyekeztem így is tenni.

Nem lesz több műköröm-szerűség. Ezt a hétvégi pusztításom alapján bizton állíthatom. Az eredmény: egy talpaspohár, két magas vizes (az egyik kb. százezer kisebbnél is apróbb szilánkkal borította az egész konyhát), egy bögre, egy kistányér, és ráadásul úgy néztem ki, mint rf*Dexter mamája. 

rf: rajzfilm