Hogy valami jót is meséljek: van szép új piros telefonom. 

Örülök neki, mert piros, és működik. Az előző sajnos elhullott. Ezt még nem is meséltem, de a zúgy volt, hogy a költözés reggelén arra ébredtünk, hogy É.P. telefonja nem működik. Se szó, se beszéd, se kép, se hang. Remek. Természetesen a szállítók száma csak ott volt meg. És persze ők is hiába kerestek volna. Na nem történt baj, a költözés lezajlott, a kocsi megékezett, később pedig odaadtam É.P.-nek az én készülékem, hogy mégis elérhető legyen, amíg a garanciások az övét megjavítják. Közben sok pakolás meg néhány éjszaka is eltelt, és egy reggel arra ébredtünk  este É.P. elkerekedett szemmel bámult az ideiglenesen nála állomásozó telefonomra. A többi majdnem ugyanúgy volt: se szó, se beszéd, se kép, se hang. Se garancia. Ennek köszönhetően van nekem új telefonom.

 Ráadásul - vagy éppen az is lehet, hogy minden emiatt van - krónikus édességhiánytól/-ban szenvedek

 Íme a költözési veszteséglista:

kedvenc vizespoharam

3 db virágtartó cserép

méztartó 

cseresznyés tálka

egyik salátástál

1 db kifújt, festett tojás a 8-ból (ezen borzasztóan csodálkoztam, azt hittem mind odalesz)

a bőrke az ujjaim közül. 

Fránya ekcéma. Eddig annyira örültem, hogy nekem nem jött még elő. Ezek szerint én sem lógok ki a családból, csak valószínűleg ennyit segített a mosogatógép meg, hogy szinte sosem mostam kézzel. 

És ha már a veszteségeknél tartunk, nagyon úgy fest, hogy elvesztettem a pénztárcámat. Fogalmam sincs hová raktam a pénztárcámat. Emiatt szomorú is vagyok, mert nagyon szeretem a kis pénztárcámat. Ajándékba kaptam kedvenc fodrászomtól. 

És ha még ez sem lenne elég ok a szomorúságra, elég szörnyen nézek ki mostanában. A hajam, a bőröm, a súlyom. Jobb is lesz, ha ezt a bejegyzést most abbahagyom.

 Asszem nagyjából megvolnánk. Még a virágokat kell elhelyezni, meg az én csecsebecséimet, aztán már csak rendet kell majd tartani. Nagyon suttogva azt mondom, talán egy nagyobb lakásban könnyebb rendet tartani. Ha mindennek megvan a kényelmes helye (nem kell létrára mászni minden apróságért, és ezek az apróságok nem szorosan egymásra halmozva helyezkednek el a szekrényekben), akkor már csak a plusz méterek fáraszthatnak le. Legalább edzésben leszek. Úgyis azt terveztem, hogy majd ha már itt lakunk, belekezdek megint valami tornafélébe. Ja, tudom, kellene hozzá az étkezéses hülyeség, zabpehely és sok folyadék meg zöldségek. Hát ezt majd meglátjuk. Egyelőre vasárnap óta sikerült hanyagolnom a cukrot és a hideg falaknak köszönhetően - forró tea formájában - megvan a napi 3 liter folyadékfogyasztás. 

Egyébként meg ma elaludtam, háromnegyed 7 táján ébredtem fel. Ééés még így is beértem. Elképesztő!