Egyáltalán nem probléma, ha nincs benne tojás, tej, tejszín, olaj, vaj, szódavíz nem beszélve az egyéb sallangról (alma, mazsola, citromhéj, tejpor, szódabikarbóna). Ami feltétlenül kell bele és egyformán fontos az liszt, víz, só és cukor.
Micsoda hülyeség! Mire elköltözünk, a lakás egész jól fog kinézni. Legalábbis szerintem.
Ez akkor jutott eszembe, mikor az egyik konyhai szekrényajtóról szedegettem le a ragasztó maradékát. A műanyag tárolót még valamikor a beköltözésünk táján tapasztottam fel rá, s kb. két év után esett le. Persze ez a ragacsnyúzás már az utolsó simítás volt a mosogató alatti szekrényen. A gondolatsor pedig még a fürdőszobában indult, ahol a (korábban eldugult) konyhai lefolyót tisztítottam. Csak szedtem és szedtem kifele a trutyit. És újra vizet bele, és lötyögtet és odakocogtat és kiönt és szörnyülködik és összegyűjti és sajnálja a gumikesztyűt és csodálkozik és arra gondol, hogy nem akarja tudni mi volt az a gumiszerű fehér izé ami a fekete olajos-sáros trutyit nem engedte lefolyni. Ez úgy harmincnégyszer egymás után. És aztán mikor szereltem össze a konyhában a tiszta csöveket, folytatódott, hogy: de minek? Miért töri magát az ember, hiszen az új lakók úgyis az egészet másképp akarják, tök fölösleges még kitakarítani is, mert aki beköltözik, úgyis azzal fogja kezdeni. Kisöpri az idegenszagot a vackából. Hacsak nem veri szét az egészet. Tudom, hogy így van. Ettől függetlenül, még felragasztjuk majd a hiányzó szegélyléc darabkát és a parabola leszerelése után maradt helyet is rendberakjuk. Micsoda hülyeség!
Már vagy negyvenszer láttam, ismerem az egészet oda-vissza. A program mindig ugyanaz. Betéve tudom a sorrendet, hiszen sose alakul másként, ráadásul ugyanazokkal a színekkel és illatokkal játszik. Mégis mindig elkap és megbolondít. :)